Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
NAGY SÁNDOR: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete ellen elkövetett bűncselekményekben. 1861-1871
19 0 # Nagy Sándor: A haj dú kerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata... Végül a IV. Fejezet az újszülött gyermekek hulláinak törvényszéki megvizsgálásánál figyelemben tartandó különleges szabályokat sorolta fel és a úszópróba (az élve vagy holtan születés megállapításának módja) mikénti végrehajtását írta elő. A hajdúvárosokban 1861-1871 között előfordult boncolásokat a városok orvosai az ismertetett BM-IM rendlettel kiadott Szabály szerint végezték, amint ezt pl. Karap Menyhért böszörményi orvos egy öngyilkos személy boncolásáról készített jegyzőkönyvben megjegyezte. 1 1 A törvényszék nem volt kötve a boncjegyzőkönyv, vagy bűncselekménynyel okozott testi sérülések kezelése alapján előterjesztett orvos szakértői véleményekhez. Ha ugyanis akár hivatalból, akár a vád vagy védelem képviselőinek indítványa folytán a szakvéleményt aggályosnak találta, a bűnügy összes iratának megküldésével felülvéleményezés végett a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karához fordulhatott. 1869-ben megszervezték a Belügyminisztérium mellé rendelt Országos Közegészségügyi Tanácsot. A hatáskörét megállapító rendelet szerint a Tanács, orvos törvényszéki esetekben, felülvéleményezési joggal rendelkezett. Az igazságügy miniszter 1870. január 12én kelt 19247/1869. sz. rendelete lehetővé tette, hogy a bíróságok választásuk szerint akár a Pesti Tudományegyetem Orvosi Karához, akár az Országos Közegészségügyi Tanácshoz forduljanak felülvélemény megadása végett. A feudalizmus korai századaiban kialakult gyakorlat szerint a szándékosan vagy gondatlanságból okozott emberölések tetteseit az áldozat házastársa, vagy legközelebbi fel- vagy lemenőági hozzátartozója javára vérdíj (homagium) megfizetésére kötelezték. Ennek összegét az 1495.évi 19.tc.5.§a állapította meg, éspedig ha az áldozat főpap vagy báró volt 400 forintban, ha nemes 200, ha pedig paraszt volt 40 forintban. A hajdúkerületi törvényszék a feudalizmus korszakában e megkülönböztetés szerint állapította meg a vérdíj összegét. Az önkényuralom idején, 1853. május 1-én kelt igazságügyi miniszteri rendelet értelmében a büntető bíróságok vérdíjat nem állapíthattak meg. Ez a rendelet természetesen nem vonatkozott az 1861-ben visszaállított magyar bíróságokra. Mivel azonban ITSZ a vérdíjat illetően állásfoglalást nem tartalmazott, a kerületi törvényszék 1861. június 7-én emberölési ügyben hozott mindkét ítéletében a nem nemes áldozat vérdíját 200 forintban állapította meg. Ezt a döntését arra alapította, hogy az 1848. évi VIII.tc. tulajdonképpen a kötelességek egyenlőségének elvét mondta ki, nem képzelhető tehát, hogy ha a teherviselés egyenlő, akkor a törvény előtti egyenlőtlenség fenntartható. A törvényhozásnak nem lehet célja a már meglévő jogok korlátozása, hanem 1 1 HBML. IV.B.756/e. Hajdúkerületi Törvényszék. Büntető perek (a továbbiakban: B.ügyek). 1862.Fasc.5.C.No.l56.
