Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A patkolás folyamata

168 Szekeres Gyula: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás A jó patkót mindig a patához igazították, a nyers de nagyságra megfelelő patkót ilyenkor felmelegítik, de csak fekete melegre. Majd a pataigazító körzőt a szeglyukakba téve a patára helyezik. A patkónak feligazításkor nem szabad füs27 tölni, mert kiég a szaru anyaga, s az ilyen pata porhanyóssá válik. Régebben a patkót nem is melegen pászították a patára, mert a patkó anyaga olyan jó volt, hogy hidegen is tudtak hajlítani rajta. Az utóbbi időben már melegen igazították a patkót. A patkoló tanfolyamokon azonban nagyon ügyeltek, hogy ne égessék meg a szarut, ha valamelyik kovácsnál füstölt a pata, „ úgy nyakon hajították hogy megemlegette. " A pászítás után a patkót kiigazították. A megpörkölődött szarut újra leráspolyozták és következett a patkó felszegezése. A patkoló kovács, a szegezéskor mindig könnyű, apró ütésekkel veri a szaruba a szeget. Az a kovács, aki nagy 28 ütésekkel patkolt könnyen patagyulladást okozhatott a lónak. Az ilyen kovácsokra mondták: —„ Üt olyanokat a szegre, mintha az üllőt verné. " A szegelést több okból végezték, csak könnyű ütésekkel. Előfordult, hogy a rossz minőségű szeg szára kettéhasadt, ha erre nagyot ütöttek a fél szár az elevenbe hatolhatott. A szeget szakaszosan ütötték a patába, közben állandóan figyelték a ló reakcióját, nehogy megnyilazzák Ügyeltek, hogy a szeg minden esetben a szaruszál irányába haladjon, ezért sohasem ütötték függőlegesen be a szeget. Helytelennek tartják azt a felfogást, hogy a szeg jobban tartja a patkót, ha a száliránnyal ellentétesen szegeznek. Az ilyen eljárásnál minden egyes szeggel elroncsolják a szaruszálakat. A két első szeget egyenesen ütik a szaruba, a két oldalfali szeget srégen hátrafelé, a két hátsót pedig még jobban megdöntve. A patkoló iskolákban, - a szegezés tanításakor - a patkolómester előre kijelölte a patán azt a helyet, ahol a szeg hegyének ki kellett bújni. Aki nem tudta helyesen felütni a patkót, az ilyenkor lecsípte a szeget derékban és így ütötte a patába. Ahol a patkolómester megjegyezte, oda pedig a lecsípett szeghegyet ütötte. Ezt rádolgozta, mintha rendesen lenne a patkó felverve, de az így felütött patkó hamar leesett, s ezért még nagyobb büntetés járt, mint a rossz szegezésért. A szeg útját hegyének elütésével is irányíthatták, főként akkor alkalmazhatták, ha a szeg hamarabb akart kibújni a szaruból vagy eltért a helyes iránytól. Ilyenkor mindig ellentétesen hajtották meg a csipetet. A helyes szegezésnél a szarufalon a szeg egyharmadának kell túlérni. Ezérf mindig figyelték a szeg 27 Vö.: NÉHÁNY szó A LÓ-PATKOLÁSRÓL 1843. 160. p., A patkót sohasem égették be a patába a felfekvés érdekében, a gyenge melegen való pászítás, éppen a patkó további alakításának érdekében történt azért, hogy pontosan illeszkedjen a patára. Vö.: SZABÓ György 1954. 142. p. 28 NÉHÁNY SZÓ A LÓPATKOLÁSRÓL 1843. 160. p.