Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A patkolás és szerszámai

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 163 A patataszítókés a végén taszítógombbal van ellátva, szára középen lefelé hajlított, majd a szár innen kiindulva előre áll. Az éle, füleskiképzésű, aminek élezése annak belső felületén történik, így a sarkak is élesek a hossza 25-30 cm, a penge szélessége kb. 35 mm. A talp faragására a penge alsó részét használják, míg a pata hordozófelületének oldalát a két sarkával szedik ki. Használata nagy figyelmet kíván a kovácstól, mert ha elszaladt a kése a patát tartó embernek szétvághatta a kezét. Ezért a taszítókést nem kézzel nyomták, a kezet az irányításra és a kés visszafogására használták. A taszítógombot a kovács hasfalához téve egész testével taszította, innen a szerszám elnevezése - az egyik kezével a pata hegyfali részét alátámasztotta, a másik kézzel pedig visszafogta a kést a túlszaladás ellen. így ellent kell mondanom a taszítókés, SZABÓ György által ismertetett használati módjára, hol is a következőket írja: „A mester munka közben egyik kezében a nyelet fogja, s a pengét irányítja, másik kezével a gömbös fejű fogan20 tyürész fejét üti." Az általam leírtakon kívül cáfolja állítását, a tanulmányában 21 közzétett XV-XVI. századi kovácsábrázolás. Itt egyértelműen láthatjuk a taszítókés használati módját, ami a középkortól napjainkig semmit sem változott, mivel a szerszám alakja a mai napig is őrzi annak régi formáját. A pataszaggatókést, tájszert /Reisser/ a nyírbarázdák kiigazítására vagy szegbehágáskor a sebek kitisztítására, megfaragására használták. Pengéje görbe hasonlatos a kacérkéshez, legvégén kicsit visszahajló kampóval ellátott, a sebek kifaragásához. A szegcsonkvágót, hóflingot /Hauklinge/ a patkó levételénél a szegcsonkok levágására használják. A vágó egyik végén kialakított lapos éllel csapták le a szegvégeket, míg másik végét a szegek meghúzására alkalmazták. Háromféle harapófogót használtak. Az egyiket a patkó levételénél alkalmazták, a meglazított patkó alá nyúlva óvatosan lefeszítették vele a patkót. Ennek a fogónak a pofái nem élesek. Viszont a szarucsípőfogó pofái élesek és a megnőtt hordozószél lecsípésére használják. Harmadikként egy közönséges szegcsípőt is tartottak, a patából a szegeléskor kiérő szeghegyek lecsípésére. A ráspolyt a pata hordozószélének, illetve a talp lesimítására és a szegek meghúzására használták. A pataigazító körző két szára könnyen mozog, végei horgasak, melyek a patkó szeglyukába illeszkednek. A pászításnál ennek segítségével tartja a kovács a meleg patkót a patán. Patakutató-fogót használnak minden olyan esetben, mikor a ló sántításának nem látható okát keresik. Főként szegnyomásnál, megnyilazásnál. Használatakor 20 SZABÓ György 1954. 141. p. SZABÓ György 1954. 131. p.