Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)
SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A patkókészítés folyamata
160 Szekeres Gyul a: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás A patkó másik szárának kialakításához egy újabb meleg kelleit, miután az egész folyamatot újból megismételték. A patkónak csak a pata hordfelületén, a fehérvonalon belül 3-4 mm-re kell, illetve szabad felfeküdni. A patkó hordozófelületének, ezen belül eső részét körülbelül 2 mm-re bemélyítették, kikáfolták ami mindig követte az árkolás vonalát. A patkó hordozófelületét simára, egyenesre kalapálták, de sohasem csiszolták ki, mert a pata az ilyen felületen megcsúszik. Ez a patkó mozgását idézheti elő, ami a levett patkókon jól látható. Ahol egy fényes mélyedés képződik, ott a patkó mozog. Ha viszont a patkó hordfelülete nem egyenletes, akkor a patán 15 repedést vagy nyomást idézhet elő. A sarkak kialakításához, sarkanként egy újabb meleg szükséges, akár nyári sarkat készítenek, akár a gumisarkas patkó felfogató szárát vagy a téli patkó csavaros sarkának helyét készítik elő. A patkó, sarki részét a külső oldalon tágra, míg a belső oldalon szűkre készítették. Hátul a hosszát annyira hagyták meg, hogy a patkó vége a sarokvánkostól képzeletben húzott függőleges vonalig érjen. Mivel a pata növekedésével, a patkó a patával együtt előre tolódik - a patkó, sarki része megrövidül. A nyári sarkas patkót, - hosszának meghatározása után - az üllőn derékszögben lehajtották, a sarkak tetejét összébb ütötték, hogy kisebb legyen a felülete. Mivel a meghajtás sohasem teljes derékszög, - egy kis íve van - ezért a patkót az üllőn megfordították és felülről a sarkokra ütöttek, míg az, derékszöggé nem formálódott. Ha ezt nem végezték el, akkor a pata sarokrésze nem feküdt fel a patkóra, a levegőbe lógott. A téli patkó sarkának a helyét nyeleslyukasztóval kiütötték. Az előlyukasztást kidornizták hogy a belekerülő egyharmados menetnek pontos helye legyen. Az előkészített lyukakba menetet vágtak, amit már a kovácssatuba fogva végeztek. A kápázásnál az első patkón a kötésnél, a hátsó patkón két oldalt egy-egy fület húztak ki a patkó anyagából. Ma már a szeg gyenge minősége és a paták romlása miatt az első patkóra két fület is húznak. Egyet a kötésnél, egyet a külső oldalon. Van olyan kovács, aki mindkét patkóra, az elsőre és a hátsóra is háromhárom kápát húz. A patkószeg minősége nagyban meghatározta a patkó tartósságát. Nem kedvelték a magyar-belga nevú szeget, mert könnyen eltört. Inkább cseh szeget az úgynevezett szászi patkószeget használták, ami nagyon jó minőségű anyagból készült. A hátsó patkóra a kötésrésznél nem készítettek kápát, mert a hátsó paták hosszúra nyúlnak. Ha mégis kápát húztak rá, a ló patája olyan lett, mint a bak12 A szarurepedés és a vérfoltos pata leírását. Lásd: SZEKERES Gyula 2000. 113-145. p.
