Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - A Hajdúböszörményben használatos patkófajták és alkalmazási területük - A patkó részei

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve 2001 151 A HAJDÚBÖSZÖRMÉNYBEN HASZNÁLATOS PATKÓFAJTÁK ÉS ALKALMAZÁSI TERÜLETÜK A patkoláshoz a kovácsok kétféle patkót használhattak, a házi és a gyári patkót. Ezek lehettek félkész vagy teljesen kész patkók. De a valódi kovács, csak is sajátkészítésű patkót vert a patára. Böszörményben az úgynevezett Lechner-féle patkót készítették, ennek a belső szélét levékonyították, hogy télen a fagyos hó, sár ne tapadjon a patkó két szára közé. A gyári patkókban annyira megtapadt ez a fagyos hó, hogy belőle a ló talpán egy púp képződött. Ezen a ló nem tud rendesen menni, járás közben billeg. Ezért a kovácsok inkább a sajátkészítésű patkót alkalmazták. A patkókat, erre a célra kialakított rúdvasakból készítették. Ezek mérete attól 8 függően változott, hogy milyen nagyságú és fajtájú patkót kovácsoltak. A szélessége 15 mm-től 30 mm-ig, vastagsága 8-16 mm-ig terjedt. A nyers vasakat nagyságuk és vastagságuk szerint számozták. A 9-es, 10-es, 11-es, 12-es patkóvasak közül válogathattak, melyek mind más-más nagyságúak. A nagyobb számozásúak a legvékonyóbbak, a 12-esből könnyű, főként kocsilovaknak vagy versenylovakra való patkókat készítettek. A patkókhoz való nyersvasat 50 kg-os kötegekben árulták, ettől több nem lehetett. Böszörményben az ilyen kötegvasat, több vaskereskedő is árusította. Főként zsidó vaskereskedők tevékenykedtek; az Újvárosi utcán Reich József és Reich Géza, illetve egy magyar vaskereskedő Szabó Sándor a Petőfi téren. A gyári patkókat 0-5-ig számozták. A számoknak megfelelően, nagyságuk és súlyuk is változott. A 0-ás: 300-320 g, az l-es: 400-430 g, 2-es: 500-540 g, a 3-as: 600-660 g, 4-es: 680-750 g, az 5-ös: 760-840 g. A patkó vasakat kemény, szívós, de nem törékeny és hidegen is hajlítható anyagból készítették. A PATKÓ RÉSZEI « A patkót három fő részre osztjuk. Kötésnek nevezik a két árkolás közötti részt. A második fő rész a külső és belső szár, a harmadik rész a patkó két vége. A patkó hordfelülete az, amin a pata felfekszik, míg a patkó a talajfelületén át, érintkezik a talajjal. Megkülönböztetnek még külső és belső oldalt, alsó és felső szélt, az árkolást, amiben a szegfejek nyugszanak és a lejtőt. Mielőtt ismertetném különböző patkófajtákat meg kell ismerni a pata fő részét és elnevezéseit. Mint ahogy az a kovács sem kovács, aki nem ismeri a ló 8 Lásd: UJVÁRY Zoltán 1992. 227. p.