Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 10. (Hajdúböszörmény, 2001)

SZEKERES GYULA: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben A patkolás - Kovácsműhely és berendezése

148 Szekeres Gyula: Kovácsmesterség Hajdúböszörményben. A patkolás végezni. Az így használt üllő a tőkének, a tüziember felőli harmadán helyezkedett el. TÜZIFOGÓK A tüzifogók számát és különböző változatait szinte lehetetlenség felsorolni, hiszen ezek, - a fő fajtákat kivéve - kovácsonként is változtak. Pofa kiképzésüket a megmunkálandó anyag alakjához igazították. A fogók nagysága és alakja a megfogandó anyagtól is függ. Az anyag megfogása során a fogók szárai között kétujjnyi helynek kell maradni a becsípés megakadályozása végett. A munkadarab nagyságához mérten megkülönböztetnek egykezes és kétkezes tűzifogókat. Az egykezesek a kisebb darabok alakításánál használatosak. Ha hosszabb ideig kellett szorítást gyakorolni a befogott vasra, a fogószárakra szorítógyűrűket tettek, ami megkönnyítette a munkát. LAPOSSZÁJÚ TÜZIFOGÓ A lapos, és négyszögletes vasak megfogására alkalmas. A szorítópofájának csőre egyenes, sima, esetleg belső felülete bordázott. Nagysága a megfogandó darab nagyságától függ. SPICCFOGÓK /SPITZZANGE/ Szájrésze a csaptól, a hegye felé fokozatosan vékonyodik, szűkül. Ezzel a kisebb méretű vasdarabokkal fogták meg. A kerekszájú fogók szájrészének kialakítása változatos, kerek, négy szög, de lehet sokszög is. A farkasfogú fogók szájnyílása keresztirányban erősen bordázott, ez által a legszélesebb körben alkalmazott fogófajta. A különböző hornyok más és más formájú anyagok fogását is biztosítja. A pántfogók kisebb-nagyobb keresztmetszetű anyagok megfogását segíti elő, ettől függően lehetett egy-, illetve kétkezes. KALAPÁCSOK Megkülönböztetnek félkézkalapácsot, handhamer /Handhammer/ és ráverőkalapácsot. A kézi — súlyánál fogva is - kisebb alakítások, míg a kétkezes ráverő a nagy alakítások munkaeszköze. A félkézkalapács nyélhossza 40 cm, a ráverőkalapácsé 70-80 cm. A valódi kovácsok a kalapácsokba való nyelet, minden esetben maguk készítették. A legjobb nyelet somfából készítették, mivel ez nem törik könnyen. A kovács a maga kezére alakította a kalapács nyelét. Ha a nyélnek való somfa görbe volt, azt kiegyenesítették. A két végén, amelyik irányba hajlott - és a középső részén a hajlásnál —, a fát meggyalulták. Két egyforma, a nyél hosszával megegyező, 15-16 cm széles, laposvasat felmelegítettek. Nem túlságosan, csak