Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - A kovácsolás folyamata egy és több ráverővel
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 75 1. A vezényszavakat helyettesítő jelzések. 2. A kovácsolás ütemének és erősségének jelzése. 3. A ráverés helyének és alkalmazási módjának jelölése. Kétszeresen is találó a kovács mondás, miszerint kevés beszéddel élnek, mivel a kovácsolás közben élő szó alig hallatszik és jelrendszerük is egyszerű. A munkára való felhívójelzést akkor alkalmazzák, ha a ráverő a műhelyen kívül tartózkodik vagy éppen más tevékenységgel van elfoglalva. A melegítő legtöbbször az inas jelez - ha a kovácsolási hőfokra melegedett fel az anyag. Ekkor a tűziember az üllőre gyors apró ütéseket mér. A csengetésre a ráverő, mivel ismeri e jelzésfajtát - azonnal az üllőhöz megy, tudja, hogy ütni kell. Ha a ráverő, - kezében a kalapáccsal - készenlétben áll, a kovács a kohóból az üllőre viszi a vasat. A reve leverése után az üllőn egyet ütve jelzi a kezdést. A tűziember jelzését követően a ráverőnek abban a pillanatban ütni kellett. A folyamat befejeztével a mester lehúzza a kovácsolást, ezt két pattanó ütéssel jelzi, aminek jelentése: - Állj ! Ha a lehúzást követően a mester még egyet ütött az üllőre, a ráverővel tudatta, hogy csak addig lett a kovácsolás lehúzva, míg a vezető alakított az anyagon. A harmadik ütés a visszahívás jele is, tehát a ráverőnek a „szünet" után azonnal ütni kellett. A vezényszavak jelrendszere röviden összefoglalva a következő: - a munkára való felhívás csengetése, - a kezdést jelző egy leütés, - a munka végét jelző két leütés, avagy a lehúzás, - a visszahívás jele pedig kettő plusz egy leütés. Az összehangolt kovácsolás elképzelhetetlen a ritmus, az ütem nélkül. A ráverők ütésének munka közbeni ritmusát, a tűziember az üllő lapjára mért gyorsabb, illetve lassabb kalapácsütésekkel adja meg. A ritmus megadása közben, ha erősebbet ütött az üllőre, akkor a ráverőnek is erősebbet kellett ütnie, - természetesen az adott ütem betartásával. Az ütés erejének megadása folyamán nincs különbség a folyamatos kovácsolás, illetve az anyagon az ütési hely kijelölésekor. A ráverés helyének megjelölésekor, a mester félkézkalapácsával a ráverés leendő helyére üt, jelezve annak erősségi fokozatát is. 1 9 Az ütés helyének kijelölésekor nem csak az ütés nagyságát tudták jelezni, hanem azt is, hogy a ráverő a kalapácsának mely részével üssön. Ha a mester a kalapács smórjávai üt, úgy a ráverőnek is ezt kell tennie. A kovácsok jelzésrendszerének ismerete elengedhetetlen feltétele a tüziforrasztásnak. A következőkben a fontosabb tűzből való forrasztási módokat ismertetem. 1 9 Vö.: Bogdán István 1973. 23. p.
