Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - A kovácsolás folyamata egy és több ráverővel
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 71 egy lengyel szénfajta, amit kétszer mosott kovácskőszénnek is neveztek. Nagyon jó minőségű szénnek tartották, ami fényes, tengeriszem nagyságú darabokból állt. Főként nagyobb, vastagabb anyagok melegítésénél használták. A szekértengelyekhez ebből egy szakajtókosányi kupacot is raktak. Ez a mennyiség kellett, hogy a forrasztáshoz tökéletesen megolvassza a tengelyek forrasztandó részeit. 11 Ha a szén beizzott, kokszot raktak rá, utána a fújtatóval megfelelő levegőmenynyiséget adtak rá. A koksz nehezen gyullad, bár jó tüze van, de hamar el is hűl, ezért raktak alá kovácskőszenet. 1 2 A tüze nagyon erős, de ez attól is függ, miként törik meg, ha nem egyenletesen, akkor nem jó tüzet ad. Ha nagydarabosra hagyták, akkor nem melegített kellően, ha meg nagyon apróra, annyira összetömörült, hogy a vasat elégette. Ha túlságosan megolvasztotta a vasat, arra azt mondták: -„Megrágta az egér." Ennek elkerülésére a kokszot lengyellánggal vegyítették. A jó tüziszén, kétharmad kokszból és egyharmad lengyel kőszénből állt. A kohóban akkor volt tökéletes a tűz, ha a szén elégése után nem apró darabokban maradt a salak, hanem tenyérnyi nagyságú úgynevezett cigány szar képződött. 1 3 Ezt a lapos salakot előszeretettel vitték el a kemencét építő emberek, mert a kemence feneke alá téve jól tartotta a meleget. A tüzet - ha nem folyamatosan használták - akkor sem oltották el, hanem fenntartották. A folyamatos tűzhöz az egész napi munkát is be kellett osztani. Először az előkészített tüzimunkát végezték el. Ha pillanatnyilag a tűzre nem volt szükség, fenntartására hulladék fát raktak a tűz fészkébe. Ha reparálni valót hoztak, az abban lévő rossz fa alkatrészeket mindig a kovács kapta meg. Ebből a hulladék fából dugtak a tűzbe, így ezzel egy-két óráig vagy ha úgy hozta a munka menete, akár egész nap jó tüzük volt. így ha szükségük volt a tűzre nem kellett azt mindig újra gyújtani. Míg a tűz állott, addig elvégezték a hideg munkát, a menetvágást, reszelést vagy a fúrást. 1 1 Vö.: Szabó György 1954. 125. p. 1 2 Vö.: Bakó Ferenc 1992. 13. p. 1 3 A vasról, kovácsolás közben lepattogzó pillét, Freeskay cigánybolhának nevezi. Freeskay János én. 5. p.
