Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 5 A hajdúböszörményi erdő madárvilága 1985 - 1990 Nagy Antal H ajdúböszörmény közigazgatási területe három, élesen elkülönülő földrajzi kistájon fekszik, melyeket az emberi átalakítások, beavatkozások mára kultúrtájjá változtattak. A Hortobágy vízállásokkal, erdőfoltokkal, halastavakkal tarkított tágas pusztái, a Hajdúság fasorokkal szegélyezett mezőgazdasági táblái, a Nyírség jórészt kiirtott és újjátelepített erdői határozottan elkülönülnek egymástól, még ha egyéb (pl. talajtani) vonatkozásokban meg is találjuk az átmeneteket. Hajdúböszörmény összefüggő erdeje a várostól keleti irányba, kb. 4 km-re fekszik, a Hajdúhadházra vezető közlekedési út mindkét oldalán, valamint a Bodaszőlő település körül terül el. Böszörményi erdő alatt a fenti erdőterület városunk közigazgatási határain belüli erdőrészeit értjük. Ide tartozik tehát a Városerdő, Belső-erdő, Bodai-erdő, Rákóczi- erdő. Összterülete: 2175 hektár (Sóvágó, M. 1988). Keletről a hajdúhadházi erdőségek határolják a Nagy-Tormás mezőgazdasági termeléssel hasznosított földjével, északon szőlős- és gyümölcsöskertek, nyugaton szántóföldek, délen a Monostori-, és Szentgyörgyi-erdők szegélyezik. Nyírség-peremi fekvése meghatározó. Homok, alapkőzeten kovárványos barna erdőtalajok jöttek létre, a széli részeken átfedve a Hajdúság löszéből kialakult mezőségi talajokkal. A folyóvízi eredetű homok tulajdonságainak megfelelően a jégkorszak utáni szukcessziós folyamat végeredményeként homoki tölgyesek alakultak ki az akkori Tócó-ér folyásvölgye (mint az itteni beerdősülés feltételezett központja) irányából generálva a folyamatot. (A régebben általánosan elfogadott futóhomok elmélet mára már nem igazán állja meg helyét). Az eredeti homoki erdőket jórészt kiirtották, erdőnkön előforduló jelenlegi maradványaik (gyöngyvirágos-tölgyesek, gyertyános tölgyesek) másod- és harmadlagosak: természetes újulatok, telepítések. Az ültetéskor nem mindig vették
