Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - Die entstehung der ansiedlungsgemeinde Görbeháza

284 Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte gyan kellett volna. Az igazsághoz természetesen hozzátartozott, hogy szinte mindenben, igaerőben, gépekben, megfelelő vetőmagban és pénzben is általános hiány volt, amely értelemszerűen veszélyeztette a termelés biztonságát. A parasztságot ráadásul már ekkor is rendkívüli terhek sújtották, nemcsak a fokozatosan szigorodó beadási köztelezettség, hanem a szovjet hadsereg részére teljesítendő és szűnni nem akaró jóvátétel miatt is. A helyzetet tovább nehezítette, hogy a paraszti termelés gerincét adó módos parasztság szovjet mintára „kulák"nak minősült, s egyre több politikai támadásnak és gazdasági szigorításnak volt kitéve, amely természetesen visszahatott magára a termelés folyamatára is. E jelenségsor mintegy előlegezte az ötvenes évek alapvetően káros, bűnös és nemzetellenes politikáját, noha annak méreteit, módszereit és erőszakosságát ekkor még meg sem közelítette. Annyit azonban már ekkor lehetett látni, hogy a földreform radikálisan gyors végrehajtása egy sor súlyos következménnyel járt. A törvény nemhogy előkészítve, de átgondolva sem volt, s a szociálisan igazságtalan, de a kor európai mércéjéhez mérten jól szervezett és hatékonyan működő nagybirtokok máról holnapra történő megszüntetése a termelésben komoly fennakadásokat eredményezett. A nagybirtok eszközállománya, gazdasági épületei, kapcsolatrendszere gyakorlatilag felszámolódott, a jól képzett gazdatisztekről nem is beszélve, akik rendszerint a „népellenség" kategóriájába kerültek, de ha nem is, szakképzettségükre nem tartottak igényt. Magyar Nők Demokratikus Szervezete (MNDSZ) gyakorlatilag kommunista fiókszervezet volt, s Görbeházán is ennek megfelelően viselkedett. Az úgynevezett „hadiasszonyok" - tehát akiknek férje hősi halott volt vagy eltűnt vagy pedig fogságban volt - formálisan nem alakítottak ugyan külön szervezetet, de az őket érintő kérdésekben közösen léptek fel. így például a földosztáskor az őket illető földterület juttatásában, a termelési feltételek megteremtésében, a közellátásban. Igényeiket a Nemzeti Bizottság és a községi képviselőtestület általában elismerte, hiszen egyéni szerencsétlenségük a község valóban közös ügye volt. Fontos lépés volt a rendszeres hadisegély megszervezése és annak elosztása, amelyre külön bizottságot alakítottak a törvényes előírásoknak megfelelően. Ennek feladata elsősorban az igényjogosultság megállapítása volt. Tovább működött a két világháború között jelentős szerepet vállaló Legeltetési Társulat,

16

0 bár tényleges szerepe csak a legszükségesebb gazdasági kérdésekre korlátozódott. Az újjászerveződött termelési szakszervezet is a legteljesebb mértékben a Nemzeti Bizottságtól függött, mint ahogyan általában is megállapíthatjuk a különböző szervezetek nagyfokú függését végső fokon a kommunista párttól. 16

0 Jellemző, hogy 1948 végétől a Legeltetési Társulat gyűléseit általában a Magyar Dolgozók Pártjának helyiségében tartotta, tevékenysége a legszűkebb szakmai ügyeken túl a felsőbb akarat végrehajtása volt.