Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A háború és közvetlen következményei
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 271 • Sztankó István • Kovács Gábor (lehúzva, helyette K. Juhász István) • Medve Mátyás • Gál József • Benkó János (mellette beírva Berkes Imre) Póttagok Lengyel István és Molnár Endre. A községi képviselőtestület 1945. ápr. 17-én, a Nemzeti Bizottság ülésén alakult meg, amely közjogi kuriózum csak Görbeháza különleges helyzetében történhetett meg. A választás eredménye a következőképpen alakult. A községi bíró személyére három embert javasoltak Fehér Gyulát, Szarka Andrást és Csikós Mihályt. A titkos szavazáson Csikós Mihály lett a községi bíró. A törvénybírói tisztre amely a bíró helyettesének régies neve - szintén három jelölt volt, Molnár László, Medve Mátyás és Tímári Sándor. Erre a tisztre Molnár Lászlót választották. A pénztárnoki tisztre szintén három jelöltet állítottak, amelyre végül Dobos Mihályt választották. Az un. "hitesi" állásra a három jelölt közül Kovács Gábort tartották a legalkalmasabbnak. A jegyzői állás betöltése nyilvános volt, erre a tisztre Farcsádi Lajost, mint vezető jegyzőt és iíj. Kozsár Istvánt, mint segédjegyzőt tartották megfelelőnek, igaz más jelölt rajtuk kívül nem is volt. Megválasztották a községi segédszemélyzetet is, így például a „kisbírót" és a postást. A kisbíró választás eredménye nagyon szoros volt, igaz erre a posztra négy jelentkező is volt. A választás eredményeként elvben lehetőség lett volna arra, hogy az immár törvényes községi vezetés és a Nemzeti Bizottság közötti viszony tisztázódjon. A jegyző ki is fejtette, hogy a Nemzeti Bizottság jogköre nem teszi lehetővé a községi bíró és a jegyző elmozdítását, mert annak immár törvényes, közigazgatási eljárást igénylő útja van. 14 1 Ennek ellenére a Nemzeti Bizottság befolyása Görbeházán változatlanul jelentős maradt, sőt a politikai közélet durvulásával a jegyző elleni támadások is sokasodtak, akit végül állásából is elmozdítottak. Érdekesen alakult a községi vezetés és a római katolikus egyház viszonya, amely utóbbi a lakosság egészét átfogta. Eleinte támogatták az egyház kisebbnagyobb kéréseit, így például a templom javításához és a plébánia építéséhez építőanyagot adtak, ugyanakkor felszólították a plébánost lakása elhagyására, amelyet azzal indokoltak, hogy kell a hely a községi közigazgatásnak, s egyébként is az épület a község tulajdona. Többek között ezek a rendellenességek, s magának az eljárásnak a módja ve14 3 Uo. 1945. dec.27.
