Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990 - A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése

24 Nagy Antal: A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 108. Tüzesfejű királyka (Regulus ignicapillus): Rendszeres őszi és tavaszi átvonuló volt Hajdúböszörmény környékén, de úgy látszik, nem kedvelte az összefüggőbb, nagy kiterjedésű, alföldi erdőnket. Adatai: 1988. 04. 01. 2 pld, 1989. 04. 01-én 1 pld, 1998. 10. 04-én 8 példány. 109. Szürke légykapó (Muscicapa striata): A nyíltabb helyeken, (erdőszélen, irtások, tisztások szélén, kertek közelében, telepített nyára-sokban) szeretett tartózkodni, ahol költött is, de gyakorinak nem volt mondható. 110. Örvös légykapó (Ficedula albisollis): 1987. 06. 06.-án figyeltem meg először egy tölgyesben költését. Későbbi években az általunk létesített mesterséges odútelepen több odút is elfoglalt és sikeresen repített fiókákat. Állományának nagyságát a rendelkezésre álló természetes odúk mennyisége nagymértékben befolyásolta az erdőn. 111. Kormos légykapó (Ficedula hypoleuca): Tavaszi átvonulása alkalmával mutatkozott. 1988. 04. 24. 1 hím, 05. 01. 1 hím, 05. 10. 1 hím, stb. 112. Őszapó (Aegithalos caudatus): Szórványos fészkelőnek találtuk az erdőn. Egyik fészkét a Peresi részen kocsányos tölgyesben, galagonyára (Crataegus monogyna) építette kb. másfél méteres magasságban. A másikat a Belső-erdő akác állományban, egy akácfa vázág-elágazásába készítette 4,5 méter magasan. Télen mennyisége kiegészült az északi, kóborló madarakkal. 113. Barátcinege (Parus palustris): Rendszeres fészkelője volt az erdőnek. A számára megfelelő élőhelyeken (odú- és táplálékkínálat) akár gyakori is mondható volt. Odútelepünkön szintén sikerült megtelepítenünk ezt a fajt is. Télen más madarakkal (cinegékkel, csuszkákkal, fakúszókkal, harkályokkal, stb.) vegyes csapatokban járta az erdőt. 114. Kormosfejű cinege (Parus montanus): 1986. 03. 31-én 1 példány került elénk a Kisfenyves mellett húzódó árok bokrai között. 115. Búbos cinege (Parus eristatus): 1986. 11. 23-án 1 példányt figyelt meg Petrányi Mihályné. (Szóbeli közlés). 116. Fenyvescinege (Parus ater): 1986-ban már észleltem a fajt erdőnkön. Egész évben előfordult, az üdülő melletti fenyvesben; minden bizonnyal költ is, bár ez csak fészekalja megtalálása esetén lett volna kétséget kizáróan bizonyítható. 117. Kék cinege (Parus caeruleus): Ugyanaz mondható el róla, mint a barátcinegéről. 118. Széncinege ((Parus major): Rendszeres, helyenként gyakori költőfaja volt az erdőnek, odúk kihelyezésével többszörösét meg lehetett volna telepíteni.