Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte - A telepesközség születése
212 Nyakas Miklós: Görbeháza telepesközség létrejötte A telepesközség születése A fentiekből is láthattuk, de egyébként is ismert köztörténeti tény, hogy Magyarországon a dualizmus korában és a két világháború is talán a legnagyobb szociális feszültséget az a földbirtokszerkezet jelentette, amely még a feudalizmus időszakából öröklődött át. Voltak természetesen olyan térségek, ahol ez a gond kevésbé jelentkezett, mint például a Polgárral szomszédos hajdú városokban, de voltak olyan térségek is, ahol ez különösen nehezen kezelhető problémakört teremtett. Ez utóbbihoz tartozott maga Polgár is, ahol az egri káptalan birtokteste nyomasztó túlsúlyt teremtett. A földosztás gondolata régóta érlelődött ugyan a magyar társadalomban, de a kérdés igazán komoly formában csak a Monarchia összeomlását követően került napirendre. A forradalmak zavaros, egymásra torlódó eseménysorában Polgáron is sor került a földbirtokrendező választmány megalakítására, s összeírták a földet igénylőket is. Szabolcs megyében, ahova ekkor Polgár tartozott, s ahol a nagybirtok és a középbirtok dominanciája ugyancsak meghatározó volt, nagy volt az igény a földszerzésre. A legtöbben mégis Polgárról íratták be magukat az igénylők közé, összesen 1521 fő. 2 8 A földreformból végül semmi sem lett. A vörös diktatúrába torkolló kommunista hatalom ugyanis arról hallani sem akart, helyette a nagybirtokot államosította. A vörösterror erkölcsi, katonai és politikai bukása után a földreform kérdését országosan sem lehetett megkerülni, s különösen nem abban a Szabolcs vármegyében, ahol a szociális feszültség és társadalmi egyenlőtlenség az országosnál is nagyobb volt. A megye népessége az 1900. évi népszámlálás adatai alapján 288 672 fő, míg 1910-ben már 319 818. A népesség a háborús veszteségek és a háborús évek okozta népszaporulat csökkenés ellenére nőtt, s a lélekszám 1920ra 334 238 főre emelkedett. Jogosan lehetett számítani e tendencia folytatására. S valóban, a megye lélekszáma 1938-ra elérte a 429 614 főt, annak ellenére, hogy a megye már a világháború előtt is az ország egyik kivándorlás sújtotta területe volt. 2 9 A föld termőereje ráadásul az országos átlagnál kisebb, s ez vonatkozott a polgári határ nagyobb részére is. 3 0 Amíg országos átlagban egy kataszteri hold szántó tiszta jövedelme 11,42 aranykorona volt, addig Szabolcs megye akkori területén ez a mutató csupán 7,29 aranykorona. Ennél is rosszabb volt a helyzet 2 8 Kozma Bertalan: A község története 1914 és 1944 között. Polgár története i.m. 360. 2 9 Szabolcs vármegye (szerk. Dienes István) Bp. 1939. 108-112. Szabolcs országosan is vezette a születési statisztikát, sajnos a halálozási statisztikát is. 3 0 V.ö. Sajóhelyi István: Földbirtokaink kat. tiszta jövedelme. Magyar Statisztikai Szemle. 1937. 12.sz.
