Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Antal. A hajdúböszörményi erdő madárvilága. 1985-1990 - A böszörményi erdőn kimutatott madárfajok listája és azok státuszának értékelése

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 17 42. Billegetőcankó (Actitis hypoleucos): 1987. 08. 30-tól 09. 02-ig 4 példány tartózkodott a fenti hígtrágya lerakónál. (Molnár A. és Gyarmati R. levélbeli közlése). 43. Dankasirály (Larus ridibundus): Kóborló kisebb-nagyobb csapatai rendszeresek, jellegzetes tájképhez tartozó elem a szántó traktorokat követő sirálycsapat. 44. Viharsirály (Larus canus): 1988. 03. 16-án 6 repülő példányt figyeltünk meg az erdőszéli mezőgazdasági területen. 45. Ezüstsirály (Larus argentatus): A korábban ezen a néven általam meghatározott madarakat a mai taxonómia sárgalábú sirályként (Larus cachinnans) tartja számon, önálló faji rangon elválasztva az ezüstsirálytól. E faj hazai terjedésével párhuzamosan itt is rendszeresen mutatkozott, gyakran elkeveredve a dankasirályokkal. 46. Fattyúszerkő (Chlidonias hybridus): A következő fajjal vegyes csapatban vonult 1998. 06. 20-án 4 példány. 47. Kormos szerkő (Chlidonias niger): Egyetlen adata: 1998. 06. 20-án kb. 60 példány a köztük lévő fattyú szerkőkkel. 48. Kék galamb (Columba oenas): Dr. Sóvágó M. átvonulóként figyelte meg. 1939. 04. 01-én 4 példány szállt északra a Városerdőn. 1980. 08. 23án 1 példány a földről repült fel előle ugyanott. (Sóvágó, M. 1988). 49. Örvös galamb (Columba palumbus): Az erdőn elszórtan költött, főleg a széli részeken. 50. Balkáni gerle (Streptopelia decaocto): Lakott helyek (Boda, Zelemér, Bocskai-szőlő) rendszeres fészkelője. Esetenként az erdőszélen is költött. Ősszel nagy csapatokban járta a mezőgazdasági területek tarlóit, megpihenve a villanyvezetékeken. 51. Vadgerle (Streptopelia turtur): Rendszeres, gyakorinak mondható fészkelője volt az erdőnek. 52. Kakukk (Cuculus canorus): Az erdőn mindenhol előfordult. Több ízben megfigyeltem párok kergetőzését, de tojását, vagy fiókáit gazdamadár fészkében nem sikerült találnom. Állományát Dr. Sóvágó M. 1935-40 között 20-25 párban állapította meg, 1970-75 között 6-8 párra becsülte. A fogyatkozás oka részben más élőhelyeken nyíló új életterületek birtokbavétele volt. (Sóvágó M. 1988). 53. Macskabagoly (Strix aluco): Az erdő rendszeres költőfajaként tapasztaltam. Holdvilágos éjszakákon, az erdőszélen akár 12-15 vadászó madarat is meg lehetett figyelni. 1988-ban az erdőszéli erdészház udvarának egy odvas fájában 4 fiókát nevelt fel egy pár. (Petrányi M.-né írásbeli közlése).