Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 135 A tisztiügyész lopás miatt Kurucz János ellen is vádat emelt, a törvényszék azonban csak Bódán Jánost ítélte el, míg "a Kurucz János főtolvaj elleni keresetnek a fenntartását" rendelte a nélkül, hogy ennek az okát megindokolta volna. A tisztiügyész a tolvajok mellett 5 személyt vádolt meg orgazdasággal. A törvényszék csak 3 vádlottal szemben hozott ítéletet, 2 vádlottra vonatkozóan viszont semmiféle rendelkezés nincs az ítéletben. Az ítéleti tényállás szerint a két tolvaj Sz. Szabó Sándor 2 lovát egy csikóval együtt lopta el. Az egyik lovat Erdei Mihálynak, a másikat Nagy Sándornak adták el, a csikó eladásáról az ítéletben nincs szó. Viszont Sz. Szabó Sándor javára egy ló és csikója árának megtérítése fejében ítéltek meg 125 ft kártérítést, ebből az következik, hogy Erdei a csikót is megvásárolta. Tartalmaz az ítélet egymásnak ellentmondó magállapítást is. Nevezetesen, a tényállás szerint Szilágyi Mihály 2 lovát a béklyó lereszelése után lopta el az erdőről Kurucz és Bódán. Az ítélet további részében mégis ez olvasható: "Sujjosítja (sic!) Bódán bűnét, hogy hamis tolvaj kulcsokat használt" a bűncselekmény elkövetéséhez. Mivel Kurucz és Bódán a hadházi erdőben sem az első, sem a második esetben nem záros helyiségből lopta el Sz. Szabó Sándor 2 lovát és csikóját, illetve Szilágyi Mihály béklyóba kötött 2 lovát, a cselekmény elkövetéséhez Bódán tolvajkulcsokat nem használhatott. A törvényszék tehát egy nem létező tényt súlyosbítóként vett figyelembe a vádlott terhére. Az eddig ismertetett ügyek alapján megállapítható, hogy az elsőfokú ítéletek ellen nemcsak a hosszabb tartamú - 9 hónaptól 6 évig terjedő -, hanem a kisebb súlyú cselekmények miatt 2 héttől 6 hónapig tartó szabadságvesztésre ítéltek is éltek perorvoslati jogukkal a büntetés enyhítése, vagy felmentésük, illetve a tisztiügyész a büntetések súlyosbítása, avagy a felmentettek elítélése végett. Az alább felsorolt állatlopási ügyekben is szabott ki a törvényszék hosszabb tartamú - 9 hónaptól 3 évig terjedő - büntetéseket. Az ítéletek ellen azonban sem a tisztiügyész, sem a vádlottak nem éltek perorvoslati jogukkal. Az ítéletek kihirdetésekor bejelentették, hogy azt megnyugvással tudomásul veszik. Ezek az ítéletek a kihirdetéskor jogerőre emelkedtek és végrehajthatóvá váltak. Ezekből az adatokból arra lehet következtetni, hogy a fellebbezési jog gyakorlását vagy mellőzését nem a kiszabott büntetés mértéke, hanem az döntötte el, maguk a vádlottak igazságosnak, elkövetett cselekményükkel arányban állónak fogadták-e el a bíróság által reájuk rótt büntetést. A tisztiügyész természetesen szakmai szempontok alapján mérlegelte a bíróság ítéleti rendelkezéseit és ennek eredményeként gyakorolta perorvoslati jogát. A törvényszéknek az alábbi ügyekben hozott ítéletei ellen sem a tisztiügyész, sem a vádlottak nem éltek fellebbezéssel.