Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
134 Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási... Az ítélet ellen a vádlott fellebbezéssel élt, de ennek eredménye nem állapítható meg, az iratok a levéltárban nem találhatók. 3 5 20. A tisztiügyész Kurucz János és Bódán János ellen lopás, további 5 vádlott ellen pedig orgazdaság miatt emelt vádat. A törvényszék 1865. november 3án kelt ítélete szerint Bódán János önként beismerte, hogy Kurucz Jánossal 1865. május 22-én együtt indultak el Debrecenből és a hadházi erdőről Sz. Szabó Sándor 2 lovát egy csikóval együtt ellopták, azonnal eladták s az árát saját hasznukra fordították. "Később ismét egymással szövetkezve, ugyanazon erdőről Szilágyi Mihály hadházi lakos 2 lovát a béklyó lereszelése után elorozták". A tulajdonos azonban lovait a "tolvajok kezén" megtalálta és a hatóság útján viszszakapta. A nem egészen világos megfogalmazásból az tűnik ki, hogy Sz. Szabó egyik lovát a tolvajoktól Erdei Mihály kismarjai lakos vette meg és "azonnal" eladta L. Nagy István nagyszalontai lakosnak, aki bár a ló lopott voltát "azonnal" megtudta, "azt fel nem jelentette". Az ítélet szerint Nagy Sándor nagyváradi lakos Kurucz Jánost és Bódán Jánost "mint régibb ismerőseit magához elhíván, ott velek a hadházi egy lóra (nyilván az Sz. Szabótól ellopott másik lóra) marhás levél nélkül megállapodott s azt másnap csak színleg vette meg s ezen ló tőle sajátíttatott el". Erdei Mihály, L. Nagy István és Nagy Sándor a nyomozás során beismerték, hogy tudtak az általuk megvett ló lopott voltáról. L. Nagy ugyan később visszavonta vallomásának ezt a részét, a törvényszék azonban ennek nem tulajdonított jelentőséget, mert "az általa vett lovat még kárával is azonnal eladta s nem tudta igazolni, hogy kinek". Ilyen körülmények között a törvényszék mindhárom vádlottat bűnösnek mondta ki orgazdaság elkövetésében. A büntetés kiszabásánál a bíróság Bódán János terhére súlyosítóként értékelte, hogy lopás miatt "jelenleg is 4 évre lévén ítélve, e bűntényt úgy látszik kereset módjaként űzi", ezért 2 évi, az orgazdákat éspedig Erdei Mihályt, mivel még büntetve nem volt, 3 hónapi, a "tolvajlás és orgazdaságáról megbélyegzett egyénnek ismert" Nagy Sándort 4 hónapi, L. Nagy Istvánt pedig büntetett előéletére figyelemmel 3 hónapi rabságra ítélte. Az ítélet ellen a tisztiügyész, valamint Erdei Mihály és Nagy Sándor vádlottak fellebbezéssel éltek. Ennek az eredménye nem állapítható meg, mert az ügy iratai a levéltárban nem találhatók, csupán az ítélet szövege maradt meg a büntető ügyek tárgyalásáról vezetett jegyzőkönyvekben. 3 6 Nem valószínű, hogy a Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta volna. 3 5 Uo B.ügyek jkv.4.k. 1869. szeptember 4. ^2379. 3 6 Uo 3.k.l865. november 3. Xü568.
