Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 123 Az ítélet ellen egyedül Szabó Sámuel élt fellebbezéssel, a Királyi Tábla azonban 1864. május 6-án az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta. Szabó Sámuel ez ellen is fellebbezést jelentett be éspedig sikerrel. A Hétszemélyes Tábla 1864. szeptember 20-án kelt ítéletében azt állapította meg, hogy Szabó Sámuel tagadásával szemben egyedül Tóth Bálint állította, hogy tudott a cserébe kapott 4 ökör lopott voltáról. A "fővádlóit vallomása" azonban minden más bizonyíték hiányában nem fogadható el, ezért Szabót az orgazdaság vádja alól felmentette bizonyítékok elégtelensége címén. De az iratok alapján a Hétszemélyes Tábla azt is megállapította, hogy Szabó Sámuel - önkéntes beismerése szerint - 8-9 évvel ezelőtt 4 tulkot járlatlevél nélkül vásárolt meg Tóth Bálinttól. "Emiatt mint vigyázatlan vevőnek a jelen bíínperbeni állása büntetésül betudatik" - olvasható a Hétszemélyes Tábla ítéletében. 2 1 7. Nagy János 30 éves nyírmártonfalvi lakos és társai ellen indított ügyben a törvényszék 1863. augusztus 7-én kelt ítéletében hosszú évekkel ezelőtt elkövetett bűncselekményeket bírált el. A megállapított tényállás szerint Nagy János 1853. január 17-én éjjel Korbács Ferenc nyírmártonfalvi lakos "záros pitarából" Bátori János "debreceni fiiival" 2 tehenet kihajtott és azokat 80 forintért Kővári Sándor debreceni embernek eladta. O továbbadta a 2 tehenet Barta Jánosnak, tőle pedig egy nádudvari árendátor vette meg. Ugyanez év őszén Kuruci János "cimborájával" Márton Andrásné 2 ökrét lopta el és állítása szerint 80 forintért eladta Tóth István debreceni lakosnak, aki azonban a vásárlást tagadta. Végül 1854-ben Szent György nap táján a szökésben lévő Petrovics István közreműködésével Kovács Ferenc mártonfalvi istállójából 6 marhát lopott el. Ezeket Márkus Mihály és Molnár László nádudvari lakosoknak, továbbá Kis Antal debreceni kocsmárosnak adta el. A vevők ugyan tagadták, hogy tudva lopott ökröket vásároltak, a kihallgatott tanúk vallomása alapján azonban a törvényszék bűnösségüket megállapította. A büntetés kiszabásánál a törvényszék Nagy János javára enyhítőként mérlegelte, hogy a 10 marha ellopását "egyenesen bevallotta", azokat 10, illetve 9 évvel ezelőtt, még fiatalon követte el és a vizsgálati fogság ideje alatt bűnbánóan viselkedett, ezért 2 évi, heti 2 napon böjttel súlyosbított rabságra ítélte. Az orgazdákat: Kővári Sándort 6 hónapi, Molnár Lászlót 9 hónapi, Márkus Mihályt és Kis Antalt pedig büntetett előéletükre tekintettel l-l évi, hetenként 2 napi böjttel súlyosbított rabsággal büntették. Tóth Istvánt az orgazdaság vádja, alól felmentették, Marta Jánossal szemben pedig az eljárást megszüntették, mert a bűncselekményt az osztrák törvények hatálya idején követte el s még mielőtt az ügy bírói tárgyalásra kerülhetett volna, a károsulttal kiegyezett s vállalt kötelezettségét tejesítette is. Végül a törvényszék a szökésben lévő vádlottak országos körözését rendelte el. 2 1 Uo 1864.Fasc.5.E. N°283.
