Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben. 1861-1871

A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 113 Az Alsó-Ausztria részére 1656-ban kiadott és a hazai igazságszolgáltatásban is irányadónak elfogadott - rövid elnevezéssel - Praxis Criminalis 32. cikkelye elrendelte, hogy a gyanúsítottak első kihallgatásakor felvett jegyzőkönyvnek tartalmaznia, kell - többek között - életkorukat és foglalkozásukat is. A hajdúkerületi közgyűléseken több ízben hoztak ugyanilyen rendelkezést. 1861. június 6án pedig, amikor a kerületi büntetőtörvényszék összefoglalta a kihallgatásokról felveendő jegyzőkönyvek tartalmi kellékeit, ezek során arra, is kötelezte a városi tanácsokat, hogy a nyomozati eljárás alkalmával kihallgatott gyanúsított neve után "múlhatatlanul feljegyzendő életkora és foglalkozása is".

6 A városi tanácsok azonban ennek - miként korábban - ezután sem mindig tettek eleget. A lopással vádolt 904 fő közöl 83 főnek (9,2 %) az életkorát nem jegyezték be, annak pótlása, az eljárás további szakában sem történt meg. A rendelkezésre álló 821 adat alapján azonban a megfelelő következtetések levonhatók. Nevezetesen az, hogy a vádlottak többsége a 19-30 év közötti korosztályokból került ki és számuk a 31. életévtől kezdődően folyamatosan csökkent, a 61-70 év közöttieké már csak 2,6 % volt. (3. sz. táblázat.) A vádlottak foglalkozás szerinti megoszlását tartalmazó 4. sz. táblázatból kitűnően, a városi tanácsok a foglalkozás jegyzőkönyvi bejegyzését - az életkorit jóval meghaladó mértékben - éspedig 252 vádlottnál (27,9 %) mulasztották el. Annyi azonban biztonsággal megállapítható, hogy a családtagok (239 fő) a földmíveléssel és állatgondozással foglalkozók (289 fő) hozzátartozói voltak; a vádlottak többsége tehát ehhez a, társadalmi réteghez tartozott. A helytartótanács 1862. januárjában utasította a törvényhatóságokat s a Hajdúkerület főkapitányát is, hogy a városok közbiztonsági állapotáról minden hó végével tegyenek jelentést. A következő év áprilisában már csak negyedévi jelentéstételt kívánt meg azzal a módosítással, hogy a közbiztonságot veszélyeztető tűzesetekről, a rendkívüli eseményekről, illetőleg a közbiztonságnak egyes esetekben feltűnő mértékű megzavarásáról azonban azonnal jelentést kell felterjeszteni.

7 Az előírt jelentéseket a Kerület tisztifőügyésze, 1868-tól kezdve a főkapitány készítette el s a közgyűlés jóváhagyása után terjesztették fel. Ezekben arról számoltak be, hogy a Hajdúkerületben a közbiztonság állapota, megnyugtató s ehhez csak néhány esetben fűztek megjegyzést. Az 1863. év utolsó negyedévi jelentése szerint "a felette nehéz és terhes időszak dacára is, bár a rendőrségi személyzet létszáma is csekély, a közbiztonság állapota a Kerület kebelében kielégítő és megnyugtató" * Az 1864. év első negyedévében a közbiztonság "a nagymérű ínség közepette legkevésbé sem zavarodott meg s az tökéletesen ki6 Uo Ks2. A végzés a/ pontja. 7 Uo IV.B.756/e. Büntető pertestek /a továbbiakban B.ügyek/ 1863.Fasc.5.D. N°92. 8 Uo -Ns300.