Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 9. (Hajdúböszörmény, 1999)
Szekeres Gyula: Szekérvasalás Hajdúböszörményben - Szekérhátulj vasalás
A Hajdúsági Múzeum Évkönyve. 1999 99 hetőség szerint fának kellett lennie, mert a vas és a fa együtt tovább bírta a használatot. A nyújtórúd elejét, alul és felül borítóvasalással teszik tartóssá, mivel ez a rész az elej, ástok és símely közében állandó mozgásban van a derékszeg miatt. Az alsó és felső vasalást a végkarikával fogják össze. A borítóvasalás végeit, egy a nyújtórúdon átmenő csavarral rögzítik. Erősítés képpen a csavar közelében még meg is pántolták. A pántot mindig melegen helyezték fel. Fogóval összeszorították, egy lágyvasból készült pántszeggel meghúzták és ráhajtották. Hajói készítették el nagyon erős kötést biztosított, mivel a lehűlő vaspánt a meghúzott és ráhajtott szegen még tovább spanolt. A hátsó felhécet a csomóvasalás közepén egy átmenőcsavarral fogatták fel, itt a felhéc felső részét egy rövid védővasalással is ellátták. Végére kerültek a sukkarikák, melyek a hátsó csatlás felfogatási pontjául szolgáltak. 4 8 Ettől a ponttól kezdve a negyedrészét elfedő lemezborítást kapott, melynek végét levél vagy szív formára vágták ki. Szekérhátulj vasalásának metszete 1. ástok 5. alsó oldalcsőtartó sas 2. vánkus 6. hátsó kiscugpánt 3. a nyújtónyíl csapolása 7. hátsó nagycugpánt 4. vánkusborító vasalás 8.cugplatnyi A hátsó ástok és vánkus - úgy, mint az elejnél -, 6 cugpántot kapott, itt is 2 kiscugpánt és 4 nagycugpánt fogta a tengelyt. A két szélső nagycugpántra került a hátsó alstiszni merevítés, melynek másik végpontja a nyújtószárny közepén átmenő csavarnál végződött. 4 S A felfogatási pont a felhéc felének közepére esett. Ez az oldalkikötőpálca rögzítési pontja, a szemescsavarral.
