Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

Nyakas Miklós Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez Az alábbi írásunkban egy olyan nagytudású és nagytekintélyű hajdúböszörményi lelkipásztorra emlékezünk, akinek igen sokat köszönhet a protestáns egyháztörténeti kutatás, annak ellenére, hogy a körülmények alakulása folytán, s visszahúzódó, túlzottan szerény természete miatt is legfontosabb munkái kéziratban maradtak. A rendkívül időigényes, hangyaszorgalommal és nagy kitartással elkészített munkáinak jelentőségét mutatja, hogy azokat a szűkebb szakma nemcsak ismeri, de ma is haszonnal forgatja, amennyiben azok valamely közgyűjteményben találhatók. Sajnos azonban csaknem bizonyos, hogy jelentős munkái közül több az idők során végképp elkallódott. Munkássága megérdemelne egy monografikus feldolgozást. Mi ebben a tanulmányunkban ezt nem tehetjük meg, életútjának bemutatásától viszont nem tekinthetünk el, többek között azért sem, mert az a szűk lexikoni címszavak adatain kívül ismeretlen.

1 Bakóczi János a magyarországi reformátusság fellegvárában, Debrecenben született 1834. augusztus tizenhatodikán.

2 Édesapja, Bakóczi Péter és édesanyja (Balogh Erzsébet) a tehetséges gyermek taníttatására nagy gondot fordított. Iskoláit a kezdetektől a legfelsőbb szint eléréséig Debrecenben végezte. 1843-ban íratták be az első elemibe, s a gimnáziumi osztályokat 1847 őszén kezdte el, s így a polgári forradalmat és szabadságharcot a legfogékonyabb korban érte meg. Ráadásul Debrecenben, amely az események egyik kulcspontja volt. Noha a későbbiekben távol tartotta magát a politikai élettől, mégis bizonyos, hogy a gyermekkori élmények, a kormány itteni tevékenysége, a tavaszi hadjárat győztes csatáinak híre, a trónfosztás stb. egy életre nyomot hagytak a lelkében s a nemzeti ügy mellett kötelezték el. Erre utal, hogy öreg korában, 1890-ben, egyéb munkáit félretéve időt szakított arra, hogy nagy gonddal lemásolja Sárosi Gyula Arany trombitáját, azt a ponyvára került verses krónikát, amely különösen nagy népszerűségnek örvendett a forradalom radikálisainak táborában s általában az alsóbb néposztályok körében.

3 Iskolai tanulmányait azonban a szabadságharc eseményei nem szakították meg. 1853-ban lépett a hetedik osztályba, s ekkor lett novícius diák, s ekkor subscribált, amely annyit jelentett, hogy aláírta a kollégiumi törvényeket, azaz mindenben alávetette magát a debreceni református kollégium követelményeinek és rendtartásának.

4 104