Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

187. 188. 189. 190. 191. 192. 193. 194. 195. 196. 197. 198. 199. 200. 201. 202. 203. 204. 205. 206. 207. 208. 2 Az első magyar reformátorok egyike. Pontosabban Kassa, Lőcse, Bártfa, Eperjes és Kisszeben szabad királyi városok és Nagysáros mezőváros. Felső-Magyarország legtekintélyesebb egyházi testülete. Esperese is van. Pápai Páriz Ferenc (Dés, 1649 — Nagyenyed, 1716). Erdély több jelentősebb városában tanult, majd a nagyenyedi kollégiumba járt, ezután német és svájci egyetemeken tanult. Nagyenyeden 1677-től a fejedelem udvari orvosa. Nagyenyed feldúlása (1704) után Szatmárra, majd Nagybányára ment. 1680 óta tanár is. 1709 elején visszament Nagyenyedre. Folyamatos összeköttetésben állott a külföldi protestáns tudományos élettel. Tudományos tevékenysége kiemelkedő. Két Béltek jöhet számba. Béltek Szatmárban és Nyírbéltek Szabolcsban. Több Pata van. Gyöngyöspatáról lehet szó. Szeben reformációjára 1. fentebb, a 66. sz. jegyzetet. A főúr Petrovics Péterről van szó, aki a reformáció terjedésének Magyarországon legbuzgóbb és legtekintélyesebb elősegítője. Pósaházi János (Sárospatak, 1628 - Gyulafehérvár, 1686). Sárospatakon tanult, majd német egyetemekre járt, 1657-ben tanár Sárospatakon, majd Sepsiben lelkész, bár tanári állását is megtartja. 1671-ben Báthori Zsófia az iskolát elűzi, s az ifjúsággal együtt ő is Gyulafehérvárra ment. Hevesen támadta a coccejanusokat és a cartesianusokat. Polgár Gáspár (?-? - Losonc 1710, vagy 1711). Debrecenben tanult, majd Komáromban és Gyulafehérváron tanító. 1684-ben Miskolcon rektor, 1701-től lelkész Losoncon. Az eredeti szöveg szerint a következők: „Isti sunt quatuor. Comitatum Borsodiensis, Gomoriensis et Kishontiensis. 2. Comitatum Abaujvar, Torna et Sáros. 3. Comitatus Zempleniensis. 4. Comitatus Ungensis seu Ungvariensis. Tehát a Borsod, Gömör-Kishonti egyházmegye. 2. Abaúji-Tornai és Sárosi egyházmegye. 3. Zempléni egyházmegye. 4. Ungi vagy Ungvári egyházmegye. Tulajdonképpen tehát a Tiszáninneni ref. egyházkerületről van szó, amely nem alkotott oly szoros testületet, mint a többi ref. egyházkerület, amelynek oka az egri r. kat. püspökség gátló jelenléte. Az egyházmegyék egymással csak ún. únióban állottak, s igazgatási elvként a gönci, majd a felsőmagyarországi kánonokat fogadták el. A könyvben említett bodrogkeresztúri összejövetelen, 1635-ben, ennek az úniónak a szorosabbá tételére született egy eredménytelen kísérlet. Püspök választására végül csak 1735-ben, a Bodrogkeresztúron tartott konvent intézkedései következtében került sor. Addig a négy egyházmegye esperesei egymástól függetlenül, jóformán püspöki jogokat gyakoroltak. Rápóti Papp Mihály (Tiszadob, 1660 - Debrecen, 1726). Az azonos nevű ref. pap fia. Tanulmányait Debrecenben végezte, majd a leideni egyetemre járt. 1689-ben biharnagybajomi, 1691ben debreceni lelkész, 1710-ben esperes, 1724-ben püspök. 1551-ig Debrecenben működött, határozott helvét szellemben, mint beregszászi lelkész lépett fel. 1552-ben egy katolikus lelőtte. Rimaszombati Mihály (? - 1633 - ?-?). Nagyváradon tanult, majd német, svájci, németalföldi egyetemeket látogatott. Teológiai doktor a leideni egyetemen. 1681-ben tért haza. Miskolcon lelkész, 1709-től 1717-ig esperes. A tinnini püspökség székvárosa Knin. Varranó mezőváros Zemplénben. Finta falu Sáros vármegyében, Eperjeshez közel. Skaricza Máté (Ráckeve, 1544 - Ráckeve, 1591). Ráckevén, majd Kolozsváron tanult, majd tanítóskodott. 1569-ben olasz és német egyetemekre ment, Angliában is járt. 1572-ben tért haza. A helvét irányzat követője. L. fentebb, a 237. sz. jegyzetnél. L. a bevezető tanulmánynál. Magyarul: Élj, mint a disznó, halj, mint a kutya. Tudniillik somogyi. Helyesen Schwendi Lázár (1522-1584) német hadvezér, a János Zsigmond elleni hadjárat vezetője, 1565-ben.