Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez

144, 145, 146, 147, 148, 149 150 151 152, 153. 154. 155. 156. 157. 158. 159. 160. 161. 162. 163. 164. 165. 0 Lásd fentebb. Pécselyi (nem Péczeli) Király Imre (? ? - Érsek-Érsekújvár, 1641). Tanult Somorján és Pápán, ezután három évig rektor volt Komáromban, majd Heidelbergben tanult. Komáromban, majd Érsekújváron lelkész. Alesperes. Tankönyveiről nevezetes. Lásd fentebb. Kocsi Csergő János (Kocs, 1648 - Debrecen, 1711). Iskoláit Debrecenben végezte, s diákoskodása alatt a seniorságig vitte. Ezután nyugati egyetemekre járt, s 1678-ban teológiai doktori oklevéllel tért haza. Szatmáron lett rektor, s még abban az évben lelkésznek választották Váriban. 1694-ben hívták tanárnak Debrecenbe, s 1700-ban püspökké választották. Azt eredetileg Zilahra tervezett zsinat a lutheránusok és a sacramentariusok (reformátusok) összecsapásának indult, mivel azonban ez utóbbiak legjobbika, Kálmáncsehi Sánta Márton nem jelent meg, a tervezett összecsapás elmaradt, a lutheránusok viszont magukat hirdették ki győztesnek. Feketegyarmat falu Arad vármegyében. Komáromi Csipkés György. (Komárom, 1628 - Debrecen, 1678). Komáromban, Debrecenben, majd Sárospatakon tanult, azután külföldi egyetemeken. Előbb tanár, majd lelkész Debrecenben (1657). A debreceni kollégium 1657. évi törvényeinek szerkesztője, bibliafordító. Kopácsi István (?-? - ?-?). A bécsi egyetem hallgatója, majd siklósi tanítóskodás után Wittenbergbe megy. Jelen van az erdődi zsinaton (1545. szept. 20.). Nagybányán lelkész és rektor, majd 1549-ben ugyanez Sárospatakon, hamarosan esperes. 1559-től a helvét irányzat elkötelezett híve, s ezért Sárospatakról távozni kellett. (1564). Kovásznai Péter (?. 1616 vagy 1617 - Kolozsvár ? 1673). Debrecenben tanult, ahol 1637-ben subscribált, majd Sárospatakon tanult. Külföldi egyetemeken (Leiden, Groningen, Franeker) közel került a puritanizmushoz. 1655-ben elmozdították állásából, s oda csak reverzálissal került vissza (Várad). Várad török kézre kerülte (1660) után Erdélybe ment, előbb Kemény Jánosnak, majd a Rhédeyeknek lett az udvari papja. 1668-ban esperes és püspök Erdélyben. Köpeczi Bálint. (Köpec, 1631. v. 1632. - ?-?) Sárospatakon tanult, majd liszkai rektorkodás után nyugati egyetemekre járt. 1685-ben tanár Sárospatakon. Körmendi B. Péter (? 1635, v. 1636 Szatmár, 1691,). Sárospatakon tanult, majd rektor Szatmáron. Külföldi egyetemekre jár, hazatérve Szatmáron ismét rektor, majd Nagyecseden lelkész, 1667-ben esperes, 1686-ban püspök. Kulcsár György (Alsólendva ? - Alsólendva, 1577). Protestáns lelkész, művei alapján az egységes protestantizmus híve, bár a helvét irányzattal rokonszenvezett. Idehaza állásából eltávolították, majd Sárospatakon lett másodpap, majd tanár (1656). Élete utolsó ismert adata debreceni tanárkodása. T. képpen Lippai Sámuel (? 1622-? - ?) Erdélyben született, külföldi egyetemekre járt, a puritán nézetek híve. Lápispatak falu Sáros vármegyében. Vö. Nagyszeben reformációjával fentebb. Mágócsi Gáspár (?-?-? 1586 vagy 1587) Főnemes, Gyula majd Eger kapitánya, Heves és Külső-Szolnok vármegye főispánja, majd Bereg és Tolna vármegye főispánja is. Buzgón felkarolta a reformáció ügyét, előbb a lutheri, majd a helvét irányzat híve. Mányoki P. János (?-? - ?-?) Debrecenben tanult, majd külföldi egyetemeket látogatott, 1673ban Szokolyán, 1680-ban Losoncon ref. pap. 1712-től 1728-ig esperes a drégelypalánki egyházmegyében. Bossány falu Nyitra vármegyében, a túri tractussal azonban nem egyeztethető össze. Nyírbogátot nem számítva, Bogát kettő van Erdélyben. 1. Marosbogát, Torda-Aranyos vármegye marosludasi járásában, 2. Oláhbogát, Alsó-Fehér vármegye kisenyedi járásában. Avasújváros Szatmár vármegyében. Nagynyíres Szatmár vármegyében, de ez nem tartozott a tulajdonképpeni Erdélyhez. A másik: Szásznyírjes Szolnok-Doboka vármegye dési járásában. Margitai Láni Péter (? - ? - Szatmár, 1629). A wittenbergi egyetemre járt (1596-1598), majd Göncön rektor. 1600-ban Vizsolyban lelkész, majd Nagybánya után 1615-től Debrecenben. Esperes (1617). Huszton lelkész 1624-től, 1629-ben tiszántúli püspök.