Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nyakas Miklós: Beállottam... Arany János toborzó verseinek történeti hátteréhez

amely sohasem adta fel az elveszett ősi jogokat, a szabadság visszaszerzésének lehetőségét. ,,Rezes kardom szépapámról maradt rám, Derék készség, két tinóért nem adnám, Német, labanc bevagdalta, berótta Foga van a vén jószágnak azóta Eb szenvedi, ebnek ura a német, Ide anyám azt az öreg mentémet, Kiporozom, veres zsinórt veszek rá, Hogy a világ minden lyánya nevet rá." Talán Arany János verse is közrejátszhatott abban, hogy a Bocskai-csapat toborzása Nagyszalontán volt a legeredményesebb. Itt ugyanis összesen 51-en állottak be a zászló alá.

2

6 Mint említettem, a toborzás február ötödikén délelőtt tizenegy órakor maradt abba, s az újoncok hamarosan útnak indultak Hajdúböszörménybe. Az úton a biharugrai csárdánál kaptak 20 icce bort, majd ismét a Debrecen és Böszörmény közti egyik csárdában ugyancsak húsz iccét.

2

7 A toborzás Nagyszalonta után egyébként hamarosan tovább folytatódott a bihari volt kishajdú városokban. így február kilencedikén a Bocskaitól kiváltságolt, de tulajdonképpen nem hajdú joggal bírt Kismarján voltak, február 17-én Biharfélegyházán és Konyáron, illetve Bagoson.

2

8 Tóth Lajos őrmester 1849. február 26-án számolt el azzal a hatszáz forinttal, amelyet S illy e Gábor kormánybiztostól felvett, toborzási előlegként.

2

9 1849 tavaszán a verbuválás újabb hulláma indult meg, ez azonban tárgyunk szempontjából már figyelmen kívül hagyható. A Beállottam... c. vers Arany János életműve szempontjából nem jelentős, mindenképpen másodlagos, ha a költő szellemi arculatának fejlődését nézzük. Ugyanakkor a keletkezés körülményeinek felderítése tanulságos, hiszen rávilágít arra a munkamódszerre, amely oly jellemző Aranyra. Mindig és minden körülmények között szüksége volt arra, hogy objektív, hiteles élmény legyen művének alapja. Ez a Toldira épp úgy vonatkozik, mint balladáira vagy lírájára. 85