Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
A büntető bíróságok alapvető feladata - mindmáig - az elkövetett bűncselekmény tényállásának lehető legpontosabb megállapítása. Ez a vizsgált bűncselekmény kategóriában, különösen a tömegverekedések során történt emberölések esetében, nem könnyű feladat. A nehézségek érzékeltetése végett is szükséges volt - a terjedelem szabta korlátok között - minél több ítéleti tényállás ismertetése. Ezekből kitűnik, hogy a törvényszék a vádlottak tudatos ferdítéseiből és a tanúk egymásnak is ellentmondó vallomásaiból hogyan szűrte ki azokat a tényeket, amelyek ésszerű sorrendbe állításával eljutott a történtek megállapításához. Ehhez pedig elsőrenden logikus gondolkozásra volt szükség. Előfordult nemegyszer, hogy a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehetett megállapítani pl. azt a lényeges tényt, hogy a számba jöhető több vádlott közül ki okozta a sértett halálát. A törvényszék ilyen esetekben sem folyamodott önkényes, bizonyítékokkal alá nem támasztható következtetésekhez, hanem azt fejtette ki, hogy mi az oka a sikertelenségnek. A tényállás megállapításánál szubjektív szempontokat sem érvényesített és az ítéletekből olyan törekvés sem olvasható ki, hogy a vádlottak mindenáron való elítélésére vagy felmentésére törekedett volna. A tényállások megállapításában jelentős szerepe volt az ítélethozatal végett tartott zárt tanácskozáson - szavazati jog nélkül - jelen volt kerületi jegyzőnek. Ugyanis ő ismertette az ügyben keletkezett valamennyi fontos irat tartalmát, a vád és a védelem perbeli szóváltásaiban kifejtett jogi érveket és az ezek alapján megállapítható tényállást. Ha a törvényszék tagjai az előadott tényállást kiegészítették vagy módosították, a jegyző ennek megfelelően foglalta írásba az elfogadott szöveget. A helyesen megállapított tényállásra épült a bűncselekmény jogi minősítése és az ítélet minden további rendelkezése. A törvényszék - ugyancsak a zárt tanácskozáson - szótöbbséggel döntött az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyának, a vádlott javára és terhére figyelembe vehető körülményeknek a mérlegelésével, a büntetés neméről és mértékéről. Ennek igazolása végett is szükséges volt az ítéleti tényállások ismertetése. Az emberölésben és ezzel összefüggésben elkövetett más bűncselekményekben (testi sértés, verekedés stb.) bűnösnek talált 476 vádlottra kiszabott büntetések nemének és mértékének számszerű megoszlását a 3. sz. melléklet tartalmazza. A tisztiügyész szinte valamennyi emberöléssel megvádoltra halálbüntetés kiszabását indítványozta. A táblázatból kitűnően, a törvényszék ezt a merev álláspontot nem tette magáévá; összesen 10 (tíz) vádlottat ítélt halálra. Kivégzésre azonban nem került sor, mert 5 fővel szemben a Királyi Tábla börtönre enyhítette a büntetést, 5 fővel szemben pedig az uralkodó kegyelemből változtatta át azt, szintén börtönre. 69