Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)

Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850

Nagy Sándor A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850 A Hajdúkerület hat városában 1757-1850 között 241 fő erőszakos cselekmények következtében vesztette életét. Többségük munkaképes fiatal legény és családos férfi volt, de áldozatul estek az elszabadult indulatoknak idősebb emberek, asszonyok, sőt kisgyermekek is. Az említett szám mögött az áldozatok hozzátartozóinak tengernyi könnye, holtig tartó fájdalma húzódik meg. Hiszen szülők gyászolták váratlanul és értelmetlenül elvesztett gyermekeiket, gyermekek szüleiket, feleségek férjeiket. Előfordult, hogy néhány forint megkaparintása végett a férj távollétében törtek rá alvó családjára s a gyilkos a szülés előtt lévő feleséget három apró gyermekével együtt kegyetlenül kiirtotta. Ugyanebben az időszakban 32 magzat, illetve újszülött csecsemő pusztult el megesett leányanyák, férjes és özvegyasszonyok szégyenérzete miatt. Az ember élete elleni bűncselekmények nyomozásának és a szakértők bevonásának elrendelése - mint a hajdúvárosokban elkövetett valamennyi bűncselekmény esetében - az illetékes városi tanács kötelessége volt, a bűnügyek elbírálása pedig a kerületi törvényszék hatáskörébe tartozott. A szakértők feladatai Az élet erőszakos kioltása esetén az illetékes városi tanács a tudomásra jutás után köteles volt nyomban elrendelni a hulla seborvosi megvizsgálását. Az AlsóAusztria számára 1656-ban kiadott és a hazai igazságszolgáltatásban is irányadónak tekintett Praxis Criminalis 25. paragrafusa szerint a chyrurgusnak a hullán észlelt sebek milyenségéről, azok halálos vagy könnyebb voltáról, valamint az ölésre használt eszközről kellett részletesen nyilatkoznia. Evégett szükséges volt a holttest felnyitása, boncolása. A seborvosi vizsgálat előtt tilos volt a hulla eltemetése s ha ez mégis megtörtént volna, a hatóság elrendelte, hogy seborvos és deputátusok jelenlétében a tetemet exhumálják, hantolják ki. Csecsemőgyilkosság esetén, vagyis ha az anya a szülés alatt, vagy közvetlenül a szülés után újszülöttjét megölte, a bábák közreműködésével végzett vizsgálat alapján a szakvéleményben arra kellett választ adnia az orvosdoktornak, hogy a gyermek idő előtt, vagy rendes időre, élve, életképesen avagy holtan jött-e a világra, s az élve született csecsemőnek milyen külső erőszak okozta a halálát. Ezeknek az orvosi kérdéseknek a megválaszolása végett orvosdoktorokra, 5