Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
terhelő annak a tanúnak a vallomása, aki az ütésben eltört fokos darabját Kis Gergely kezében látta, továbbá azoknak a tanúknak vallomása is, akik látták, hogy Kis Gergely a fokos eltört nyelét a Körösi házára hajította fel. Végül azé a tanúé, aki azt adta elő, hogy a verekedés helyén ő találta meg azt a véres fokost, amelyet Kis Gergely a magáénak ismert el. Kis Gergely viszont tagadta, hogy a véres fokossal ő ütötte fejbe a sértettet s azt állította, hogy az ő fokosa a verekedés közben tört el s azt kiütötték a kezéből. „Midőn már csaknem teljesen elfogadja a törvényszék - olvasható az ítéletben -, hogy a sértettet Kis Gergely ütötte fejbe a fokossal, e meggyőződést alapjában rendítik meg ama tényen kívül, hogy nemes Barogh Imrénél is volt fokos - magának az elhunytnak a vallomása." O ugyanis azt mondta, hogy amikor menekülni akart a csapszékből, az ajtóhoz közel S. Szabó Miklós úgy főbe csapta, hogy „a fokos a fejében maradt". De S. Szabó ellen ez a tény a tanúvallomások alapján „teljes próbára emelve nincs". S. Szabó azt is vallotta, hogy Barogh Imre mondta neki, miszerint Vajdát Sz. Miklósi ütötte le. Ezt azonban „eloszlatja" magának Barogh Imrének az az állítása, hogy tőle a fokost Sz. Miklósi nem vette el. Az is kétséges, hogy az ütés magában halálos lett volna-e abban az esetben is, ha nem járult volna hozzá a sértettnek szekéren Debrecenbe „hurcoltatása" miatt előidézett gennyes agyvelőgyulladása. Mindezek alapján a törvényszék arra a következtetésre jutott, hogy a halálos eredmény „valóságos és egyedül eszközlőjének sem a többi vádlott, sem maga a legerősebb gyanúval terhelt Kis Gergely, bírói nyugodt meggyőződés szerint nem tekinthető. E gyilkosság vétkének büntetésével jelen esetben senkit sújtani nem lehet. E gyászosan végződött vérengzésben lett részvétükért, befolyásuk irányához képest, azon körülménynek is bírói mérlegbe vétele mellett, hogy a szerencsétlenül elhunyt a veszedelem helyére menésével és befolyásával egyrészt maga kereste a kapott sérelmet magának", a törvényszék a következő büntetéseket szabta ki: Kiss Gergelyt 1 évi, S. Szabó Miklóst és nemes Barogh Mihályt 6-6 hónapi, Zeke Bálintot és Kánya Mihályt „mint a vérengzéssé fajult civódásnak és veszekedésnek kezdőit, megbélyegzés nélküli ifjúságuk figyelembe vételével" l-l hónapi, a többi kilenc vádlottat pedig a verekedésben kisebb mértékben részvételükért 2-2 heti rabságra ítélte. Az ítélet ellen a tisztiügyész fellebbezéssel élt. A Királyi Tábla egyedül Zeke Bálint büntetését súlyosbította 6 hónap fogságra, mert a tanúvallomások alapján úgy találta, hogy a verekedés előidézése miatt nagyobb mértékben terheli felelősség, egyébként pedig a törvényszék ítéletét helybenhagyta. 10 1 Kocsmai verekedések b) hétköznapokon A vasárnapon esetteknél jóval kisebb számban ugyan, de hétköznapokon is előfordultak emberéletet követelő tömegverekedések. Erre utal, hogy az alább példaként ismertetett 4 ügynek 39 vádlottja volt. 49
