Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék ítélkezési gyakorlata az ember élete elleni bűncselekményekben 1757-1850
8. A tisztiügyész vádirata szerint, Tar Bálintné 25 éves debreceni férjesasszony 1812. április 18-án Böszörményben, szülei házánál érett idejű, ép, egészséges gyermeket szült, de az hirtelen meghalt s az anya a kertben elásta. A csecsemő erőszakkal okozott halála „nem egészen világos" ugyan, de gyanú van rá, hogy azt Tarné okozta. Ezért ellene csecsemőgyilkosság, szülei ellen pedig bűnpártolás miatt emelt vádat a tisztiügyész. Az orvosszakértő a csecsemőhullán sem külső, sem belső sérüléseket nem talált s úgy nyilatkozott, hogy „a több, homályban lévő dolgokat a Tek. Ns Kerület solertiájára" (okosságára) bízza. A törvényszék abból a tényből, hogy a botránkoztató életet élő, férjes parázna asszony a szüléshez bábát nem hívott s a szülést igyekezett eltitkolni, arra a következtetésre jutott, hogy a gyermek halálát vagy ő okozta, vagy legalábbis siettette. A csecsemőgyilkosságot nem állapította meg a terhére. Mivel azonban Tarné maga is beismerte, hogy a Lőrinc napi debreceni vásárkor egy bécsi kereskedővel kétszer is paráználkodott, ezért „nősparáznaság" miatt 50 korbácscsapásra ítélte s huzamos (öt hónapi) letartóztatását büntetésébe beszámítva, elrendelte szabadon bocsátását. A szülőket azonban bizonyítékok hiányában a vád alól felmentették. 8 7 9. A tisztiügyész T. Szűcs Mária 25 éves lány ellen 1817 szeptemberében „gyermekvesztés", Rácskai Mihályné 48 éves asszony ellen pedig annak „elősegítése" miatt emelt vádat. T. Szűcs Mária 1811-1816 között már négyszer esett teherbe, kétszer Rácskai Mihálytól. Első esetben négy hónapos magzatát elvetélte, a megszült három csecsemő közül kettő egyhetes korában, a harmadik pedig egyéves és öthetes korában meghalt. 1817-ben újra Rácskai Mihálytól esett teherbe és a legény anyjától valami fekete színű italt kapott. Ennek hatására hétheti betegeskedés után 11 hetes magzatát 1817. április elején elvetélte. A mostohaanyja három nap múlva a magzatot eltemette, a hatósági közegek azonban többszöri keresés után sem találták meg a hullát. A bába vizsgálati leletei alapján a kerületi orvos azt állapította meg, hogy a vetélés kétségtelen, de erős a gyanú, azt nem a természet, hanem a megivott magzatvesztő szer okozta. Véleménye szerint „azon objectumnak bölcs fontolása, vizsgálása a jurisdictionak forumára, arbitriumára tartozik". A törvényszék a rendelkezésre álló adatok alapján úgy találta, hogy a „gyermekvesztés" és annak „elősegítése" tökéletesen nincs bizonyítva, ezért a tisztiügyészt további bizonyítékok beszerzésére utasította. Ettől függetlenül Szűcs Máriát „kurválkodásáért" eddigi fogvatartásának büntetésébe betudására ítélte és elrendelte szabadon bocsátását. További bizonyítékokat azonban nyilván nem sikerült beszerezni, mert az ügynek a törvényszék előtt nem volt folytatása. 8 8 10. Balogh Mária 20 éves cigánylány 1822 nyarán Böszörményből Nánásra ment. Útközben a mezőn egy juhász, más alkalommal pedig egy lovaskatona 40
