Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában
A hídhoz érkezve a pásztor a két vezérüriit maga elé vette. Megnevezve a két ürüt, utasította a megindulásra: - ,,Ki, előre Samu, Jakab!" A nyáj a vezérürüket követve, vékony sávban megnyúlva követte a hídon. Folklorisztikai szempontból is figyelemre méltó az alábbi történet, ami a vezérürü tevékenységét mutatja be, humoros formában. Katonasághoz került a juhász és ott egymás szórakoztatására történeteket meséltek: - „Mentünk a bátyámmal - kezdi a juhász a történetet. Hajtottuk a falka juhot, ezres falka vót. Egyszer ám egy nagy vízhez értünk. Azon meg csak egy szál deszka vót. Azt mondja a juhász: - Hát megyünk avval, hogy a két ürüt áthajtottuk, utána rágyűtottunk. (Sokáig nem szól semmit). - Na, meddig állunk még itt, mondja mán! - szólt a tiszt. - Várjík az őrmester Úr, hadd írjik át az a sok juh a hídon! - válaszolta a juhász." A vezérürüket minden olyan esetben segítségül hívták, ha a kutyával való erőszakos hajtás töredelmes lett volna a nyájnak. így kisebb vízen, jégen való áthajtáskor előszeretettel használták az ürüket. Nagy segítséget jelentett az út melletti legeltetésnél, illetve terelésnél is, mikor a falkát annyira meg kellett nyújtani, hogy az csak az út szélén haladjon, s ne akadályozza az út forgalmát. oo A A u.. 1. pásztor 2. kutya 3. út 4. nyáj 5. vezériirük Út melletti terelés Az út melletti terelésnél sem használták a kutyát, mert vele megbomlott volna a vezériirük húzása. A nyári nagy melegben, ha a nyáj összeáll, a juhok a fejükkel befelé állnak, csak rászólnak a vezérürükre, s a falka különösebb törés nélkül lendül mozgásba. Régen a bacsók minden falkánál megkövetelték a vezérürük használatát, mivel tűz esetén szinte nélkülözhetetlen alkalmazásuk, ma már ez nem általános. A hodályba legelőször a vezérürük mentek be, de a falka bevezetése után mindig visszamentek a bejárathoz, mert erre nevelték őket. így veszély, esetleg tűz 238
