Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Szekeres Gyula: Az átadás-átvétel szerepe a pásztorkutyák betanításának folyamatában
A terelőkutyák kiválasztása A mondás azt tartja: — ,,A juhász, kutya nélkül vagy nem juhász, vagy csak Juhász." 1 0 Ezért minden juhász törekedett arra, hogy megfelelő hajtókutyája legyen. A kiválasztás alapjaként mindenkor a ,,rátermettség ' szolgált. Nem a szín vagy más külső jegy a kiválasztás alapja, bár a jókiállású kutyát szívesebben választották. A csúnya kutyára csak azt mondták: - ,,Hé, hallod, ha a kinízetit níznénk ennek a kutyának, nem engedném magam után!", de azért az ilyen kutyákat is kipróbálták, miként tereli a falkát mert lehet, hogy a tudása nagyobb volt a csúnyaságánál. ,,Ha a tudása nem veszi fel a lípíst a csúnyaságával, akkor csak a csúnyaság mamd benne" - az ilyet pedig az igazi pásztor nem engedi a nyájhoz. Nem törekedtek arra, hogy a manapság divatos, fajtiszta kutyákat használják, mivel úgy tartották, ha egy kutya több vir bűi tevődik össze, akkor minden irányba lehet hajlama. Természetesen a keveredés nem mehetett a fajtajelleg rovására. Hajtásra egyaránt használták a pulit, a pumit és az ún. sinka kutyát, 1 1 de csak a jó, bevált kutyát tűrték meg maguk mellett, a többin hamar tovább adtak. A jó hajtókutya már piri korában elárulja magát, ha a jószág közelébe kerül, megszalad utána. Ez annak a jele, hogy esdeklett a terelésre. A rátermettség jelének is ezt tartották, mert: - , A fene megette, ha mán bottal kell a kutyát a juh után hajtani!" Mikor a kölyök kutya már jól jár, megmutatkozik a hajlama, ilyenkor utána szalad a mellette elmenő állatoknak, még ha az el is rántja. A kutyák nemét tekintve nem lehet egyértelműen állást foglalni, melyiket kedvelték jobban, mindegyiknél van előny, meg hátrány is. Mindenesetre a kiválasztáskor meghatározóvá vált, hogy a leendő gazdának milyen korábbi tapasztalatai voltak. A kanit azért nem szerették, mert eljárt koslatni, a szuka meg ha megfialt, nem törődött a szógálattal, csak természetes ösztönének engedve, a kölykeit dédelgette. így a nemre vonatkozólag nem lehet különbséget tenni, melyikből válik jó hajtókutya. A szuka kutyáknál megfigyelhető, hogy a hajtásra való hajlama hamarabb kialakul, korábban indul. A kan kutya egyéves koráig szinte semmit sem dolgozik, a legnagyobb hűséggel követi gazdáját, de a hajtásra nehezen áll rá. Sokan ilyenkor már túl akarnak adni rajta, mondván nem válik belőle jó hajtó, de a tapasztalt pásztor mindig kivárja az idejit. Ezt bizonyítja a következő, pásztorok között elhangzott párbeszéd is: - ,,Oda adom én ezt öreg testvír, nem tudok véle mit kezdeni. - Ide figyeljél csak, mán ha eddig tűrtél, én neked vónék tűrnék még! Mikor a kutya az éven túl vót, ahogy feküdt, jöttek-mentek az állatok, egyszer fektibűl felijedt. Messzirűl nízett vissza, úgy bakkolva, vakogva, akkortúl egy kis biztatással mán ugatta, csivogta űket." A kutyáknak már kiskorukban nevet adnak, ha új gazdája lett - betanított ku226
