Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 8. (Hajdúböszörmény, 1994)
Nyakas Miklós: Bakóczi János betűrendbe szedett mutatója Lampe - Ember Pál egyháztörténetéhez
súlyt kap Melius küzdelme Dávid Ferenc és követői ellen, tehát az a folyamat, amelynek során az unitárius vallás háttérbe szorult. Ugyanez az érdeklődés mondható el a 17. században a szervezetileg már megszilárdult református egyház és a presbiteriánusok küzdelméről. Egészen természetes, hogy kiemelt szerepet kap az I. Lipót alatt minden korábbinál nagyobb méreteket öltő, és erőszakosságánál fogva minden addiginál kegyetlenebb ellenreformáció, amely a gályarabságra hurcolt protestáns prédikátorok sorsában és az ún. „gyászévtized" eseményeiben öltött testet. Egészen természetes az is, hogy kiemelt szerepet kaptak a református egyház kulturális teljesítményei,' a különböző református iskolák, kiemelten a debreceni és a sárospataki. Egy-egy személy életrajzánál pedig feltétlenül említésre kerül az illető esetleges külföldi egyetemre járása és legfontosabb munkája. Az összeállítás közreadása nemcsak Bakóczi János munkásságának megítélése szempontjából fontos, hanem azért is, mert az eredeti munka ma már könyvészeti ritkaság, tehát rendkívül nehezen férhető hozzá, márpedig Debreceni Ember Pál református egyháztörténete olyan fontos adatokat tartalmaz, amelyek nemcsak az egyháztörténeti kutatás, hanem általában a magyar művelődéstörténet, társadalomtörténet s a helytörténeti kutatás szempontjából is rendkívül hasznos, nemcsak hézagpótlóak, hanem nélkülözhetetlenek is. A mutató közreadásával ezek hasznosítása nagyban könnyebbé válik. Az adatokat természetesen megfelelő kritikával is kell kezelni, felhasználásuk esetén azokat össze kell vetni a legújabb történeti munkák eredményeivel. Levéltári kutatások esetleg ezen is finomíthatnak. Erre egyetlen példát hozunk Hajdúböszörmény esetében. Debreceni Ember Pál munkája említ egy bizonyos Csatár István nevű böszörményi papot, aki jelen volt a váradi zsinaton 1569. október tizedikén. Különböző helytörténeti munkák e közlést érthető tényként fogadták el, s mivel ez volt a reformált egyházra vonatkozó első adat, megállapították, hogy a város első református lelkipásztora „Stephanus Tsatár Pastor Ecl. Böszörményiensis". 3 6 Ez azonban pontatlan, amelyet a következő korabeli levéltári adatokkal bizonyítok. A reformált egyházak és személy szerint a protestáns papok örökölték azt a középkori jogszokást, amely szerint az egyházat megillető tizedből a plébánosok maguk s plébániájuk fenntartására bizonyos részt - octava (nyolcad), quarta (negyed) - kaptak. Ez a reformált egyház papjait is megillette, függetlenül attól, hogy az egyházi dézsma, ténylegesen a török elleni küzdelem költségeihez való hozzájárulásként, jogilag bérbeadás útján állami adónem lett. A királyi dézsmaszedők a dézsma bizonyos hányadát tehát a lelkipásztornál helyben otthagyták, amelyről bizonyságként átvételi elismervényt kértek, amely jó esetben napjainkig fennmaradt. 3 7 Szabolcs vármegye 1576. évi dézsmajegyzékében, a kallói járás összeírásában Böszörménynél (Beöszeörmeny) a következőket olvashatjuk: 3 8 „Ego Stephanus Tatar Pastor Ecclesiae Christi in Beöszeörmeny ...decimatorum frugum Petrum Kutassy octavam partem mihi pcrsovisse... chyrographum meum Sigillo munito 112
