Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Bartha Dénes: A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai

lombkoronája s az ebből származó nagy állomány záródása, a- gyakorta igényelt előhasználatok, a nagy mennyiségű nehezen bomló avar sajátos ökológiai viszonyokat eredményez. Aljnövényzete gyér, az A—D érték sehol sem éri el a 30%-ot, inkább nudum (főleg fiatal korban) és szubnudum területek a jellemzőek. Az előforduló lágyszárú növények főleg hemikryptophytonok, de megjelenik átmenetileg néhány therophyton is. Érdekes, hogy a geophyton fajok — mint a többi nyírségi vörös tölgyesben sem — nem találhatóak. Társulásigény szempontjából is a közömbösek, ill. Chenopodoio — Scleranthea fajok uralkodnak, alig akad egy-egy Querco — Fagea faj. A sorok

1 itt-ott szabaddá váló minerális talajfelszínén főleg sciofil elemekből álló mohaszinuziumok jönnek létre. 4. Fekete diósok (3. sz. táblázat) Állományaik a mélyebb fekvésű, jobb tápányag-ellátottságú buckaközökben találhatók. Vízgazdálkodási fokuk üde. A ritka lombozatú korona miatt sok fény jut a gyepszinthez. Ennek fajösszetételét azonban a talaj N-dúsulása befolyásolja elsősorban, mely a fekete dió gyökerében élő N-gyűjtő baktériumoknak következménye. Átlagos N-mutatószám : 3.64. Lágyszárú növényfajai szinte teljesen megegyeznek az akácosok növényfajaival, de a jobb vízgazdálkodás és a kedvezőbb fényviszonyok miatt nyári és nyárutói aszpektus is kialakul. Kora tavaszi aszpektusára a Geranium robertianum, Lamium purpureum, Chelidonium május, Alliaria petiolata, Stellaria media komplex jellemző, melyet tavasszal az Anthriscus cerefplium ssp. trichosperma faciese vált fel. Nyáron továbbra is <az Apiaceace-k uralkodnak, Chaerophyllum temulum — Laserpitium prutenicium virágzik nagy tömegben. A nyárutó aszpektusára a magaskórósok a jellemzőek, Solidago gigantea — Urtica dioica jelenik meg Stenactis annua és Calamagrostis epigeios kíséretében. 5. Akácosok (4. sz. táblázat) Ez a majd másfél évszázada kultivált észak-amerikai fafaj a gyökerében élő nitrogéngyűjtő baktériumok működésének következtében sajátos nitrofil növénytársulást szelektál ki. A jelen állományok gyepszintjének összetétele kevés változatosságot mutat, tulajdonképpen teljesen megegyezik a többi alföldi akácos fajösszetételével (vö. Aszód 1936, Magyar 1936, Majer 1962, 1968, Soó 1937, 1943). Félszáraz és üde erdőtípusaira — a termőhelyi tényezők értékelésén kívül — a gyepszint fajainak menynyiségi viszonyaiból lehet csak következtetni. Félszáraz vízgazdálkodási foknál a Bromus sterilis faciesei, üde vízgazdálkodásnál a Bromus sterilis mellett az Anthriscus cerefolium ssp. trichosperma faciesei lépnek fel. A koratavaszi és tavaszi aszpektus eltűnése után szubnudummá válnak az állományok, szálanként vagy kisebb polycormon telepekben lelhető fel a Galeopsis pubescens, Solidago gigantea, Stenactis annua, Erigeron canadensis, Urtica dioica, Calamagrostis epigeios magaskórós növények. Mohaszintje fejletlen. 8