Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

vízen való szenvedésre" és 75 pálcaütésnek három részletben leendő „el~ hordozására" ítélték, két társát pedig két részletben végrehajtandó 80—80 pálcaütéssel és a Hajdúkerületből kitiltással sújtották.'" 5. Szabadságvesztés, testi és egyéb büntetések 1775—1800 Lopás miatt hosszabb tartamú szabadságvesztés büntetést első ízben 1776-ban szabott ki a törvényszék, amikoris Sóvágó György 57 éves, 6 gyermekes szoboszlói pásztort három ló és tizennyolc marha eltulajdoní­tásáért 3 évi közmunkában eltöltendő börtönre ítélte azzal, hogy azt az „őfelsége által kijelölendő" helyen kell végrehajtani. 6 8 A törvényszék nyil­ván a Szempcen akkor már működő fenyítőházra gondolt, azonban a Hely­tartótanács nem ezt, hanem a hajdúkerületi börtönt jelölte ki. A kerületi törvényszék büntetés kiszabási gyakorlatát Mária Terézia — már említett — 1773. évi rendelete nem érintette, mert száznál nagyobb számú pálcaütést nem szabtak ki, ennyit is csak súlyosabb esetekben, s legalább két egyenlő részletben hajtatták végre, mint pl. a 33 éves, tisza­löki lakos Móré Istvánon. Ö, miután Debrecenben a csizmadiamesterséget kitanulta, 1775. októberében indult haza Lökre. Útközben Nánáson bement Nyakó Mihály vargamester udvarába, s mivel senki sem volt otthon, egy további feldolgozásra már kikészített tehénbőrt, egy fekete lengyel süve­get, egy zsákot, egy kantárt és egy szíjat ellopott. Még a városban elfogták, s a felsorolt holmikon kívül egy zsoltárt is találtak nála, ezt Debrecenben, az őt tanító csizmadiamestertőí lopta el. A nyomozás során kiderült, hogy Mórét korábban Sárospatakon és Tiszalökön elkövetett lopásai miatt már háromszor büntették meg. A törvényszék 1776 májusában az akkor már hét hónap óta letartóztatásban volt vádlottat ezért ítélte az említett bünte­tésre és rendelte el, hogy ennek elszenvedése után a tisztiügyész kísértesse lakóhelyére. 6 9 1776-tól a század végéig terjedő időben — 1788 és 1789-ben II. József reformintézkedései következtében a kerületi bíráskodás szünetelt — a na­gyobb kárt okozó lopások miatt a hosszabb, de három évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés és mellékbüntetésként a pálcázás, egyebekben pedig a testi büntetések kiszabása jellemezte a kerületi törvényszék ítél­kezését. Erre utalnak a következő ítéletek: Kiss Mihály 30 éves, nős, szoboszlói ember egy zsák árpát lopott le egy szekérről és eladta. „Hosszú ideig tartott terhes fogságára" tekintettel 40 pálcaütésre ítélték. 7 0A 15 éves Borsi Erzsébet Vágó Pál nánási nótárius szolgálója volt. Gazdája ládájából és ágyából többször vett ki pénzeket, s ezen ruhát, mentét és egyebeket vásárolt magának. A 30 magyar forintra becsült kárt a lány apja megtérítette. A törvényszék Borsi Erzsébetet fiatal korára és az összeg csekélységére figyelemmel 25 korbácsra ítélte. 7 1 Szabó­67 B. ügyek. 1764. Fasc. M. No 6. Görög Márton hajdúnemessége 1. Herpay Gá­bor: Nemes családok Hajdú vármegyében. (Debrecen, 1926) 144. Ebből a csa­ládból származott Görög Demeter (1760—1833) is, A Hadi és Más Nevezetes Történetek szerkesztője. 68 B. ügyek. 1775. Fasc. Z. 21. Az ítélet kelte 1776. május 29. 69 Uo. 1776. Fasc. J. No 12. 70 Uo. 1780. Fasc. CC. No 2. 71 Uo. 1782. Fasc. EE. No 15. 86

Next

/
Oldalképek
Tartalom