Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Bartha Dénes: A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai

2. Kocsányos tölgyesek (1. sz. táblázat) Két erdőtípusuk fordul elő, a jelentős területet elfoglaló félszáraz vízgazdálkodási fokú Poa nemoralis — kocsányos tölgyes és a ma már csak töredékében fellelhető — javarészt más állománnyá (fekete diós, akácos) átalakított — üde vízgazdálkodási fokú Convallaria majalis — kocsányos tölgyes. A Poa nemoralis — kocsányos tölgyes még őrzi az egykori nagykiterjedésű homokpusztai tölgyes (Festuco rupicolae — Quercetum roboris) jellemző növényfajait. Ilyenek a pusztagyepek és a száraz tölgyesek közös fajai, mint a Thalictrum minus, Trifolium montanum, Geranium sanguineum, Stachys recta, Dianthus giganteiformis ssp. pontederae, Iris aphylla ssp. hungarica, Brachypodium pinnatum, Festuca rupicola, Verbascum phoeniceum, Jasione montana, Achillea nobilis ssp. neilreichii, Thesium linophyllon. Gazdag gyepszintjükben nagyszámúak a száraz tölgyesekre jellemző fajok, így Ranunculus polyanthemos, Thalictrum aquilegifolium, Saxifraga bulbifera, Genista elata, Chamaecytisus ratisbonensis, Trifolium alpestre, Vicia pisiformis, V. cassubica, Peucedanum cervaria, P. oreoselinum, Laserpitium prutenicum, Valeriana stolonifera, Euphorbia angulata, Vincetoxicum hirundinaria, Pulmonaria mollis, Origanum vulgare ssp. besseranum, Verbascum nigrum, Veronica spuria ssp. foliosa, Melampyrum cristatum, Turritis glabra, Campanula bononiensis, Solidago virgaurea, Inula salicina ssp. aspera, Viscaria vulgaris, Stellaria graminea, Asparagus officinalis, Polygonatum odoratum. Querco — Fagea fajai a Convallaria majalis — kocsányos tölgyesben is hiánytalanul fellépnek. Ez utóbbi erdőtípusban már eltűnnek a pusztagyepek és száraz tölgyesek közös fajai, jelentősen lecsökken a száraz tölgyesekre jellemző fajok száma; s a nagyszámú Querco — Fagea elemek mellett megjelennek a mezofil lomberdők (Fagetalia) fajai is, mint az Anemone ranunculoides, Circaea lutetiana, Chaerophyllum temulum, Myosotis sparsiflora, Carex sylvatica, Festuca gigantea, Arum orientale ssp. besseranum. A cserjeszint és a fásszint mindkét erdőtípustan gazdag, az előhasználati beavatkozásoktól függően azonban helyenként elszegényedhet, ill. nemkívánatos fajokkal feldúsulhat. Itt kell megemlíteni azt a két adventiv fajt, melyek a nagyfokú ökológiai valienciájuk folytán helyenként egyeduralkodóvá válnak a cserjeszintben. A kései meggy (Padus serotina) teljesen meghonosodottnak tekinthető, a Nyírség már szinte minden pontján fellelhető, míg az alásfa (Ptelea trifoliata) most indul hódító útjára. Ez utóbbi valószínűleg a debreceni botanikus kertből és a nagyobb parkokból az utóbbi években szökhetett ki, s a Nagyerdőben már tömegesnek, a Monostori-erdőben gyakorinak mondható. 3. Vörös tölgyesek (2. sz. táblázat) Ez az Észak-Amerika atlantikus partvidékéről származó és az utóbbi évtizedekben felkarolt tölgyfaj kedvezőbb erdőművelési tulajdonságai és az ebből származó ökonómiai megfontolások miatt kocsányos tölgy területeink jelentős csökkenését idézi elő, s ez a tendencia várhatóan a jövőben sem fog változni. Viszonylag gyors növekedése, erőteljesen fejlődő T