Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
„jó módjával" el nem adják. Ha a lopott jószágot a gazdája a ménesen megtalálta, a pásztorok rendszerint azt állították, hogy az odabitangolt. Annak se sok haszna volt, ha megnevezték azt a személyt, aki az állatot gondjaikra bízta, mert ha egyáltalán sikerült is elfogni, — az illető mindent letagadott. Ezért 1819-ben elrendelte a Kerület, hogy addig senki nem viheti ki a lovait a ménesre, amíg azokat egytől-egyig" a városházánál be nem íratja és a nótáriustól írásban engedélyt nem kap a kihajtásra. A pásztorokat pedig 60 pálcaütés terhe alatt kötelezték, hogy lovakat csak a nótárius engedélyének felmutatása esetén fogadhatnak be a ménesbe. Mivel az engedélyek kiadásával kapcsolatos írásbeli munka nem kevés terhet rótt a jegyzőkre, a Kerület utasította a városi tanácsokat, hogy „ezen fáradtságukért illendő fizetést" adjanak nekik. 8 A törvényszék szerint a tolvajlást nagymértékben előmozdította az is, hogy a pásztorok az állatokat „szabadon" vagyis hatósági ellenőrzés nélkül adhatták, vehették. Ezért rendelték el 1835-ben, hogy a pásztorok mindenféle adás-vételi ügyletet csak a helybeli magisztrátus előtt bonyolíthatnak le és azt, aki tőlük akármiféle címen a tanács megkerülésével jószágot vesz át, — orgazdának tekintik és megbüntetik. 9 A Kerület 1846. évi közállapotáról készített jelentés szerint „a lopás vétke (volt) a leguralkodóbb", mert a rossz termés miatti nagy szükség „különösen a dologtalanokat vagy dolog nem kaphatókat úgy szólván kényszeríti a lopásra, de a közbátorság itten más hatóságokhoz képest romlottabb állapotban nincsen" — állapította meg a főkapitány. 1 0 2. A lopások száma és jellege. Halálos ítéletek A kerületi törvényszék 1757-től 1850-ig lopás miatt 1893 elsőfokú ítéletet hozott, ez az összes ítéletnek (4115) 46 százaléka. Ugyanebben a bűncselekmény kategóriában 1861—1871 között 262 ítéletet hirdettek ki. Az összes ítélethez (939) képest az arány 27,9 százalékra csökkent. Ennek oka nyilvánvalóan a gazdasági és társadalmi viszonyokban végbemenő változásokban keresendő. Ami a lopások jellegét illeti, a legelőkről különösen sok lovat kötöttek el, s a tetteseket nehezebben tudták kézre keríteni, mert lóháton hamar elvágtattak a helyszínről. A mezőkön, a búza, árpa, rozs kereszteket, széna- és szalmakazlakat dézsmálták meg a tolvajok, főként éjszaka. Kifosztották a tanyaépületeket, volt eset, hogy még az ajtót is elvitték. A városokban a házak udvarain lévő ólakat, górékat ugyancsak a sötétség leple alatt törték fel. Nem volt ritka a; lakások, padlások, kamarák feltörése sem. Különösen sok oldalszalonna, háj és sertéshús tűnt el reggelre. 1784tői kezdve rendszerint többen szövetkeztek boltok, korcsmák, vermek, lakóházak megásására és a készpénztől kezdve mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került. A lopott holmikat aztán eladogatták, rendszerint igen alacsony áron. A nyomozás a tetteseken kívül az orgazdákra is ki8 HBML Hajdúkerület törvényszékének iratai. A büntető törvényszék jegyzőkönyvei (a továbbiakban: B. ügyek jkv.) IV. A. 505/d. 2. k. 1819. szeptember 20. N° 3, 9 A rendelkezést 1. B. ügyek. 1835. Fasc. 4. L. No 23. iratoknál. 10 Ker. közgy. jkv. 34. k. 1846. június 2. N° 556. Ez az értékelés a Kerület egészére vonatkozott, míg a törvényszék kifejezetten a Szoboszlón 1845 telén és 1846 tavaszán kialakult közhangulatot jellemezte a Hegedűs Pál és társai ügyében hozott ítéletében. L. a 132. sz. jegyzetet is. 69 l
