Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi főkapitány választási rendjének alakulása
zés előtt. A választás legyen közvetlen, s valamennyi városban egy és ugyanazon a napon tartsák meg. Az ígj' megválasztott személy pedig már megválasztása után a megerősítéséig, illetve az ország sorsának végleges rendezéséig gyakorolja a főkapitányi jogkört. E végzés szerint 1861. jan. 12-én meg a főkapitány választást, amelyen ' egyedüli jelöltként Sillye Gábort, a Hajdúkerület 1848/49-es kormánybiztosát indították. Az eredmény nem lehetett kétséges! Az egykori kerületi jegyzőkönyv szavai szerint „a törvényes módok és szabályok szerént öszve írt szavazattal bíró kerületi lakosok törvényesen és a kerületi végzés értelmében be szedett szavazatainak általános s öszve számítva 10 960 tevő summája minden kivétel és különbség nélkül Sillye Gábort, ezen Kerületnek fiát, Böszörmény Város 1848-ban volt képviselőjét s tiszti ügyészét választotta a főkapitányi díszes hivatalra". Ez volt az utolsó hajdúkerületi főkapitány választás a hajdúvárosok sok nehézséggel sújtott történetében. A modern polgári közigazgatás megteremtése a kiegyezés után ugyanis napirendre tűzte az egyes törvényhatóságok korszerűsítését, területi határainak a módosítását. Ennek során a Hajdúkerület megszűnt, illetve átalakult Hajdú megyévé/' 6 A főkapitány választási rendjének alakulásáról röviden megállapíthatjuk tehát, hogy az mindenkor jól tükrözte a hajdúvárosok belső helyzetét éppúgy, mint a feudális magyar államban elfoglalt helyüket, s jelzi azt a felemás állapotot, amely a szabad kerület jogállását, szerkezetét megvilágítja. Epp úgy mutatja a hajdúvárosi autonómia erősségét, mint korlátait. A központi kormányszervekkel folytatott szívós, kitartó küzdelmük nem volt hiábavaló, hiszen a főkapitány választásának a kérdése olyan horderejű dolog volt, amely kihatott a hajdúvárosok politikai struktúrájának egészére is. Amikor kellett, meghajoltak a központi akarat előtt, de a lehetőségeket mindig messzemenően ki akarták és ki is tudták használni. 46 Nyakas Miklós: Hajdú vármegye létrejötte. (Hajdúböszörmény, 1983.) 64
