Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Bartha Dénes: A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai

Bartha Dénes A hajdúböszörményi városi erdőállomány- és erdőtípusai I. Bevezetés Az erdő tipológia századunk elején a Skandináv államokban alakult ki, nálunk azonban egy egységes szemléletű osztályozási rendszer csak az 50-es évek vége felé jöhetett létre (Majer 1962). Alapegysége az erdőtípus, mely azon erdőrészek összessége, amelyekben a termőhelyi tényezők összhatása azonos, növénytársulási összetételük többé-kevésbé megegyező, következésképpen hasonló erdőgazdálkodási eljárásokat kíván. Ez a tanulmány a városi erdőállomány- és erdőtípusait igyekszik bemutatni, elsősorban cönológiai-ökológiai megközelítés segítségével. A korábban alkalmazott módszerek helyett (Majer 1962, 1968, Csapody et al. 1963) egy új, az ökológiai jelzőszámok — s ezek közül is elsősorban az F(W)-értékek — segítségével történt az erdőtípusok meghatározása. A felvételeknél a minimiareál minden esetben 10X10

=

=100 m

2 volt, a cönológiai tabellák Braun-Blanquet módszerével készültek. A vízgazdálkodási fokozat kiszámításánál alkalmazott képlet: (A—D) . = az i-edik faj numerikus abundancia-dominancia 1 értéke F. = az illető faj vízigény-jelzőszáma (Zólyomi et alj 1 1967, Soó 1980) n.= a felvételben található fajok száma A V-értékek és a vízgazdálkodási fokok közötti összefüggés: &ZSZ isZ sx -fez: U fru V II. Az erdőtípus-meghatározás módszere v k 55