Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Deli Edit: A Hajdúsági Múzeum csengőgyűjteménye
sodott." Igaz, próbálkozott a csengő készítésével is, ez azonban nem sikerült neki jól, a pásztorok nem szerették meg az edelényi csengőket, sem a formájuk, sem a hangjuk nem nyerte meg a tetszésüket, s Hodossy Lajos is felhagyott a csengőkészítéssel. A pásztorok különbséget tesznek az ún. cigánycsengők vagy misés csengők és a böszörményi csengők között. Szerintük a cigánycsengők hangja magasabb volt, a fala vékonyabb s a „csengő állása is olyan furcsa" — mondották. A misés csengőkről a következőképp vélekedtek a Hortobágyon a juhászok. „Azok belülről meg vannak számozva kettőtől úgy húszig. Vékony lemezek azok. TJgy tudom, valahol Nógrád megyében csinálták őket, de itt nem nagyon vették őket." A böszörményi és a cigány csengőt így magyarázták el: „az a különbség a cigánycsengő és a böszörményi csengő között, hogy a cigánycsengő nincs olyan finoman kidolgozva, kiesztergálva, míg a böszörményi finoman ki van dolgozva, kiesztergálva." A pásztorok szóhasználatában a „böszörményi csengő" az első osztályú, jó minőségű csengő szinonimája volt. Ezt saját hortobágyi gyűjtéseimen kívül megerősítette Bodgál Ferencnek a miskolci Herman Ottó Múzeumban lévő kéziratos anyaga is. Abádszalókról való juhász megkülönböztetett első osztályú böszörményi karimás csengőt és ún. hamar csengőt, 1" Tiszaroffról böszörményi csengőt és vállas csengőt 1 1 különböztettek meg. A juhászok azonban nem csak a Hajdúböszörményben készült csengőket hívták így, hanem a jó minőségű, szép hangú cigánycsengőre is használták ezt, annál is inkább, mivel a cigány csengőöntők a hangjavesztett, esetig eltörött böszörményi csengőket is felhasználták. Erre konkrét esetet is említett a Hortobágyon Lajter Imre juhász, aki 1957ben készíttetett csengőt a tiszaroffi csengőöntő cigánnyal. Mint elmondta, egy böszörményi csengőjének nem talált kedvére való, szép hangú párt. A csengőöntőnek ő adta mintául az 187l-es évszámmal, vésett mintával díszített böszörményi csengőjét, amelyhez párt akart készíttetni. A cigány csengőöntő által készített csengőn ott látszik halványan az 1871-es évszám és a böszörményi csengő mintája, belül pedig fordított L betű. — Készítője valószínűleg a tiszaroffi Lakatos József cigány csengőöntő volt, akiről Bodgál Ferenc 1961-ben Tiszaroffon gyűjtött adatokat. Mint Bodgál F. leírja, gyakran járt a Hortobágyi csárdához csengőt önteni, s körzete volt Szeghalom, Békés és Bihar megye nagy része, pl.: Bogács, Tiszaderzs, Abádszalók stb. 1 2 Névről, a hajdúböszörményi csengőöntőkön kívül még egyet ismertek az általam ismert pásztorok, Hamar Gyulát, akinek csengőiben HGY monogram van, s úgy tudják Karcagon, vagy környékén készítette a csengőit. 1' 9 Bodgál Ferenc: A rézöntés technikájához. Az edelényi juhászkampó. = Ethn. LXX. évf. (1959.) 371—391. 10 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 901. Kézirat. 11 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi Adattára 896. Kézirat. 12 Bodgál Ferenc 1961. Herman Ottó Múzeum Néprajzi adattái'a 896. Kézirat. 13 Egy monogramos 1887-es datálású csengő található a püspökladányi Karancs Ferenc Múzeum gyűjteményében, Ltsz. K. F. M. 82. 19. 45. 1., valamint a Néprajzi Múzeumban, szintén 1887-ből. Ltsz. 494. Datálás nélküli HGY monogramos csengő található a Déri Múzeumban Ltsz. V. 75. 100. 1.. a Bocskai István Múzeumban Ltsz. 6ö. 5. 1. és a Hajdúsági Múzeumban Ltsz. 67. 20. 1. 166
