Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése
egyébként ma is ennyi — s ezt helyben nem lehetett előteremteni. Nagy János inspektor ezért 1804-ben a sátoraljaújhelyi kőfaragóval tárgyalt, aki ezt a munkát el is vállalta 1805. október 15-i határidővel. 4 4 A hazaszállítás természetesen szintén a városok dolga volt, s erre tizenöt szekeret tartottak szükségesnek. Az újhelyi kőfaragó azonban a jelek szerint a nyersanyagot a Sárospatak határában lévő kőbányában szerezte, esetleg a munkát is a helyszínen készítette el. 4 5 A közgyűlés ekkor úgy határozott, hogy a „grádicsok" hazaszállításakor a kőfaragóval egyezzen meg abban, hogy ,,a falak allyára elegendő Talpköveket" is csináljon, sőt a munkát foglalózza le. Ez azonban a jelek szerint nem történt meg, mert az épület elkészülte után a jelentkező bajok egyik okának a szakértők azt jelölték meg, hogy az épület alulról — a kövek hiánya miatt — nedvesedik. Ezért vashorgokkal odaerősített kövek odahelyezését javasolták. 46 Ez viszont valóban el is készült, hiszen az épület falán jó néhány helyen ma is megtalálható! E pótlólagos beszerzés helyét nem tudjuk ugyan, de nagyon valószínű, hogy Sárospatakról való, s talán az újhelyi kőfaragó készítette. 1821-ben, amikor a pincebörtönben feljött a talajvíz, a kerületi közgyűlés lényegesen egyszerűbben és főleg olcsóbban oldotta meg a problémákat. Nincs tudomásunk arról, hogy mestereket fogadtak volna. Az anyagköltségre kétszáz rénes forintot biztosítottak, s elrendelték, hogy a szükséges mennyiségű téglák, illetve a homok beszállítására a nánási, a szoboszlói, a dorogi hadnagyok biztosítsanak húsz kasos szekeret kapákkal és ásókkal ellátva, hogy így emeljék meg a börtön járószintjét, amelyben már lehetetlen állapotok uralkodtak. 4 7 Az építtető inspektorok természetesen fizetségért látták el feladatukat, ingyen nem is lehetett volna tőlük ezt elvárni, hiszen a hosszú évekig tartó építkezés, amelynek nemcsak az összefogása, koordinálása volt a feladatuk, hanem a legkülönbözőbb anyagok beszerzése is, rendkívül terhes feladat volt, s rengeteg utazással, utánajárással is járt. E mellett komoly pénzügyi felelősség is volt a vállukon! Nagy János építtető inspektor 1803/4-ben például 150 forintot kapott a kerület határozata alapján. Nem csodálkozhatunk azon, ha még ebben az évben a fizetése megjavítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a hivatala „napról napra terhesedik". 4 8 Kérésére azonban elutasító választ adtak, s azt gyakorlatilag nem teljesítették. Hivataláról le is mondott. Igaz, a következő inspektorok még ennyit sem kaptak! A következő építtető inspektornak, Sarkadi Gergelynek például csak évi száz forint fizetést szavaztak meg.'* 9 44 Uo. IV. A. 502. a. 1804. 144. 14. A határozat szerint a szekereket a városok között már eleve megállapított rend értelmében a következő fogja adni. 44 Uo. IV. A. 502. a. 1804. 444. 14. A határozat szerint a szekereket a városok köragtak. 46 Franz Ignác tokaji kőművesmester a kerületi ház megjavítására. Böszörmény, 1815 jún. 15. Javasolja a kerületnek, hogy „az egész épületet környös körül két és fél láb magasságú czokkel kövekkel körül rakatni méltóztasson ...". Uo. IV. A. 502. b. F. 1. N. 59. 1816. 47 A szakértői vélemény ennél ugyan lényegesen komolyabban vette a dolgot, de a határozat csak legszükségesebb dolgokat tartotta szükségesnek. Uo. IV. A. 502. b. F. 4. No. 70. 1821. és Uo. IV. A. 502 a. 22. 491. 631 . 48 Uo. IV. A. 502. a. 15. 1803. 333. 3. 49 A kerület ekkor már állandó pénzhiánnyal küszködik a székház építése miatt. 127
