Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A hajdúkerületi székház építésének megszervezése
is ilyen esetben általában mindig. Az anyagot a Tiszán tutajon szállították Tiszalökig, onnan pedig a városok kötelessége volt szekeren Hajdúböszörménybe szállítani. Sokkal izgalmasabb azonban annak nyomon kísérése, hogyan szállították azt le a Tiszán, mert egy olyan ősi szállítási módot követhetünk nyomon, amely évszázadok óta általános volt az Alföld és a hegyvidék között, s amely még a későbbi évtizedekben is szokásban volt egészen addig, míg a vasúti szállítás azt ki nem szorította, illetve addig, ameddig a történelmi Magyarország fennállt. Nevezetesen a tutajos szállításról van szó! Jablonczay Petes Lajos a Hajdúkerületnek írt jelentésében jelentette, hogy a kerületi ház építésére vásárolt kétszáz szál mááfél colos és ugyanannyi egy colos deszkát nemkülönben hatszáz léc szállítását megszervezte, oly módon, hogy négy, erre vállalkozó személlyel egyezségre lépett. Megállapodtak, hogy mindegyiknek fizetése tizenhét rénes forint lesz, s ennek fejében ők az említett faanyagot Bustyánházán 3 6 — Máramaros vármegyében a Husztról Máramaros-szigetre vezető út mellett a Tisza északi oldalán — a Tiszán a folyóra rakják, s Tiszalökig leszállítják, vállalva az esetlegesen bekövetkező károk megtérítését. Szerencsére ránk maradt az eredeti szerződés is, amelyből a részleteket — amely különösen a néprajz számára lehet fontos — megtudhatjuk. A szállításra három úrmezei (Máramaros vármegye) rutén tutajos vállalkozott, nevezetesen Búzás Risor, Prodantsak Stefán és Morklyanak Illykó — a következő feltétellel. 3 7 A fent már említett faanyagot a bustyánházai kikötőnél összekötik, széldeszkákkal és bakszékekkel Tiszalökre leszállítják és ott partra teszik, s arról számot adnak. Fizetségük hármuknak összesen ötvenegy rénes forint lesz, amelyet csak akkor kapnak meg, ha a vállalt kötelezettségüknek eleget tesznek. Előlegként azonban fejenként kaptak három-három rénes forintot. A „farkon" álló legényt pedig ebből a bérből tartoznak fizetni és a felfogadása is az ő dolguk. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a legény egészen Tiszaújlakig velük lesz. A „farkon" álló legény feladata nyilván a Felső-Tisza veszélyes szakaszán való kormányzás volt, s az alsó szakasz jellegűvé szelídülő Tiszán Újlak (Ugocsa vármegye) után már nem volt rá szükség. Az Ürmezőn, 1803. július 13-án kötött szerződést a három rutén csak keze vonásával tudta megerősíteni. Tehát analfabéták voltak. A kormányos legény — akinek a nevét nem ismerjük — előlegként ugyancsak három rénes forintot kapott. Az út során egyébként elveszett egy darab colos deszka, amelynek értékét — a szerződésnek megfelelően — kíméletlenül levonták, huszonegy krajcárt. A szerződés megkötése és a végelszámolás között egyébként közel két hónap telt el. A tetőgerendákat a szerződés szerint a tokaji hídmester szerezte be — nyilván hasonló módon — a hajdúvárosok csak arra vállalkoztak, hogy szekereket adnak az építőanyag szállítására. Bizonyos egyéb faanyagokat pedig belényesi lakosoktól (Bihar megye) is vásároltak. 3 8 37 H BML IV. A. 502. b.F. 6. No. 3. 1814. Az 1803/4. évi számadásoknál. Urmező, 1803. jul. 13. 38 Például Kis Varga Dániel megbízásából vásárolt Munkátsi Dániel kerületi írnok Debrecenben Irinda Tógyer belényesi lakostól Debrecenben, 1806 júniusában 50 szál deszkát, darabonként egy forintért. Uo. 1806. évi számadásoknál . 125
