Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850
Tar Sándor házából ők loptak el 58 ft készpénzt és különféle ruhaneműt, Váradi Péterné kamráját kiásták s abból két hát búzát, egy zsák lisztet, Kürthy Sándor házhéjáról egy köböl búzát és egy csomó aszalt meggyet vittek el. Felverték ifj. Nagy János házát, a ládából 50 vft-ot és egy üveg pálinkát, ma d az Egyház feltört magtárából szintén 50 vft-ot loptak el. Hegedűs egyedül verte fel Csanádi Tóth Bálintné házát, továbbá Káldy Sámuelné kamráját, s két köböl búzát vitt el. Cseke Imrétől fél zsák búzát lopott, s még tovább akarta folytatni a termény elhordását, de mire viszszament, a házbeliek már észrevették a tolvajságot, és gyertyával járkáltak a ház körül. Váczi József né kamráját és házát nemes Zöld Demeterrel és Makrai Andrással együtt ásta ki, onnan búzát, málélisztet, egy serpenyőt vittek el, és ezeken megosztoztak, ök hárman ásták meg Czeglédi Jeremiásné házát is, de a lakásba nem sikerült bejutniuk. Nemes Zöld Demeternek szerepe volt a Tar Sándor sérelmére elkövetett lopásban is. Nevezetesen Hegedűsnek és Vargának nemcsak elmagyarázta Tar „házi körülményeit", hanem oda is vezette őket, s a lopott holmikból részesült. Orgazdaságban hét vádlott bűnösségét állapította meg a törvényszék, Hegedűs Sámuelt pedig amiatt találta bűnösnek, hogy „fizetésért hit alatt szolgáló rendőrkatona létéré az előtte ismert lopást nemcsak feljelenteni elmulasztotta, hanem a felesége által Hegedűs Páltól elfogadott lopott vászonból készült gatyát viselte is". A tényként megállapított bűncselekmények miatt a törvényszék Hegedűs Pált és Varga Sándort egyformán 2 és félévi vasban, közmunkában töltendő rabságra és negyedévenként 25 pálcára, nemes Zöld Demetert 1 évi, Makrai Andrást másfél évi, szintén vasban, közmunkában töltendő rabságra, valamint negyedévenként 25 pálcaütésre, Hegedűs Sámuelt pedig félévi rabságra és negyedévente 25 pálcára ítélte. Az orgazdák büntetése 1 hónaptól 1 évig terjedt. A rabságot valamennyi vádlottnak vasban és közmunkában kellett eltöltenie. Végül két vádlottat bizonyítékok hiányában felmentettek. 1 1' Az ítéletben nincs szó a vádlottak által okozott kár összegéről, csak arról, hogy azt bűnösségük arányában kell megtéríteniük. A tényállásból arra lehet következtetni, hogy ez nem volt túl jelentős összeg, és a lakosság körében sorozatosan elkövetett lopások váltották ki az izgalmat. A viszonylag súlyos büntetésekkel a törvényszék nyilván a közvéleményt kívánta megnyugtatni. Ez idő tájt a mezei lopások is — mint 40 évvel korábban, 1806-ban, amikor nyáron több mint 400 kereszt életet loptak el 13 3 — megint „annyira lábra kaptak", hogy a törvényszék álláspontja szerint a tetteseket „a vagyonbiztosítás érdekében" az eddigi gyakorlatnál szigorúbban kellett fenyíteni. Ezért szabtak ki pl. nemes Nyakas Lajos nánási emberre hét kereszt búza ellopásáért félévi vasban, közmunkában töltendő rabságot. i v' 1847-ben ismét a törvényszék elé került az a nemes Porkoláb Miklós, akit 1841. október 24-én éjjel elkövetett bolti lopás miatt 2 és félévi rabságra ítéltek. Ennek kitöltése után, 1847. június 13-án éjszaka Matuz Istvánnal együtt Böszörményben feltörte Ertsey László kamráját, s onnan 132 Uo. 1846. Fasc. 4. J. 183. L. a 10. sz. jegyzetet is. 133 Uo. 1807. Fasc. HHH. 18. 134 Uo. 1846. Fasc. 4. Y. No 214. 110
