Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 7. (Hajdúböszörmény, 1990)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntetéskiszabási gyakorlata lopás miatt indított bűnügyekben 1757—1850

orgazdaságban is megállapította a törvényszék. Mivel „az orvosi bizonyítvány szerint testi fogyatkozása miatt testi büntetést nem szenvedhetett", másfél évi vasban és „tőle kitelhető közmunkában töltendő rabságra" ítélték. Az ítélet ellen a tisztiügyész súlyosbításért, a védő pedig enyhítésért fellebbezett, de a Királyi Tábla 1843. augusztus 30-án az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta azzal, hogy a büntetés kitöltését a táblai ítélet kihirdetésétől kell számítani.

1'

1

0 Jelentős kárt okozó lopás ügyében ítélkezett a törvényszék 1842. március 4-én is. Nemes Porkoláb Miklós 27, K. Nagy Bálint 24 és Molnár Illés 32 éves böszörményi emberek 1841. október 24-re virradóra Böszörményben Rosenthal Sámuel boltját az udvar felől kiásták, és onnan „feles számú portékákat elhoztak". Az ellopott árukat az iratokhoz csatolt jegyzék 95 tételben sorolta fel. Az azonos nemű áruk összesítése szerint a tettesek valóban tekintélyes mennyiségű portékát vittek el. Nevezetesen 129 rőf perkált (mintázott pamutvászon), egy vég és hetvenkét rőf vászont, 668 rőf kartont, egy vég kötőnek való pamutot, öt vég damasztot, 317 darab és egyharmad tucat keszkenőt, nadrágnak való csíkos anyagot, két vég bőrvásznat, kilenc db piros bőrt, egy vég tizenkét és fél rőf kanavászont, egy vég 76 rőf angint, 236 és háromnegyed rőf házivászont, egy és fél rőf maradék veletet, selyem nyakravalót, öt vég pántlikát, ötvennégy rőf fehér gyolcsot, hat vég és nyolcvanegy rőf moldon anyagot, tizenhárom db lajbinak való piké anyagot és hét db szappant. Ezek értéke összesen 1588 ft. 27 1/2 krajcárt tett ki. A tettesek az ellopott árucikkeken Uj Mihályné lakásában osztoztak meg, ezért az asszonynak is adtak belőle. Megjutalmazták Tisza Nagy Istvánt is, mert tőle a cselekmény elkövetéséhez egy vésőt kaptak. A törvényszék nemes Porkoláb Miklóst 2 és félévi, K. Nagy Bálintot és Molnár Illést 2—2 évi rabságra, valamint negyedévenként 25—25 pálcaütésre, Uj Mihálynét félévi rabságra és két részletben végrehajtandó 50 korbácsra, Tisza Nagy Istvánt pedig 1 évi rabságra ítélte, s a meg nem térült 1096 ft 38 1/2 krajcár kár egyetemleges megfizetésére kötelezte őket. Vádlottaknak a rabságot vasban, közmunkában kellett eltölteniük. Két vádlottat bizonyítékok hiányában az orgazdaság vádja alól felmentettek. Az emiatt bejelentett tisztiügyészi fellebbezés nem vezetett sikerbe, a Királyi Tábla az elsőbíróság ítéletét helybenhagyta.

11

1 Hegedűs Pál és 13 társa ellen lopás és orgazdaság miatt indított ügyben a kerületi törvényszék 1846. decemberében hozott ítéletet. Elsősorban is arra mutatott rá, hogy az 1845 telén és 1846 tavaszán szoboszlón elkövetett házkiásások és azok alkalmával történt „megtámadási haramiáskodások" a békés lakosságot rémületbe ejtették. Ez a városi hatóságot arra indította, hogy a rendőrség mellett utcánként erős éjjeli őrséget szervezzen, és ily módon vessen gátat a bűncselekmények elkövetésének. Ennek az intézkedésnek volt köszönhető, hogy Hegedűs és társai kézrekerültek. Részint a vádlottak, részint a tanúk vallomásából világossá vált, hogy Hegedűs Pál és Varga Sándor csupán a könnyű élet utáni vágyból együtt, illetve Hegedűs egyedül követte el az alábbi bűncselekményeket: 130 Uo. 1843. Fasc. 4. ,T. No 131. 131 Uo. 1843. Fasc. 4. T. No 132. 109