Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szendrey István: A szatmári béke „követének" családi és vagyoni viszonyairól (Komáromi Csipkés György)
A későbbi debreceni lelkész családi neve tehát Csipkés. A Komáromi előnév a származási helyet jelöli. Ő maga Comáromi C. Györgynek, illetőleg Comáromi Csipkés Györgynek írta mindenkor a nevét. 7 Komáromi Csipkés (I.) György lelkész feleségül vette lippai Balogh Katát, és rokoni kapcsolatba került Fekete Istvánnal, valamint a Cseplesz és más famíliákkal. 8 Ezek a rokonságok minden bizonnyal jó társadalmi összeköttetést jelentettek számára, de genealógiai ismereteink szerfölött hiányos volta miatt közelebbit mondani eme kapcsolatokról nem lehet. Legfeljebb még azt, hogy a Feketék révén rokoni kapcsolat teremtődött a Biharban élő nagy hírű Bárányi famíliával is, akik közül Mihály éppúgy viselte Debrecen főbírói méltóságát, mint Fekete István és a bibliafordító prédikátor fia, (II.) György. 9 Nem valószínű, hogy az ifjú Csipkés György nagyon szegény diákként járta volna az országot és a külföldi egyetemeket. Az is kétséges azonban, hogy nagy vagyonú fiatal lett volna, ugyanis 1663-ban kelt végrendeletében az olvasható, hogy „semmi őstől vagy Atyámtól maradott joszagom" nincsen, „hanem feleségemmel együtt kerestük". E végrendelet szerint még megközelítően pontos képet sem lehet adni vagyoni állapotukról, de nem tűnnek szegény családnak, jóllehet arra sem mutat még jel, hogy már ekkoriban jobbágytartó köznemesek lettek volna Debrecen határain kívül, Bihar vármegyében. 1 0 Vagyoni, társadalmi, családi viszonyaikról tehát valójában egyaránt elég keveset tudunk. Rokoni kapcsolataik kedvezőnek tűnnek. Azt pl. biztosan tudjuk, hogy Komáromi Csipkés (II.) György, a művelt, nagy tehetségű és kiváló emberi tulajdonságokkal rendelkező, majdani debreceni főbíró barátja, sógora és valószínűleg tanulótársa volt Dobozy (III.) Istvánnak. Dobozy (III.) István felesége ugyanis Komáromi Csipkés Katalin. Komáromi Csipkés (I.) György prédikátor és lippai Balogh Kata gyermekei tehát: Komáromi Csipkés (II.) György [majd kóji Komáromi (II.) György], bihari alispán és debreceni főbíró; valamint Komáromi Csipkés Katalin, Dobozy (III.) István, ugyancsak Debrecen igen nagy hírű főbírájának felesége. A család kapcsolatai eléggé jelentősnek tűnnek. Ezek a famíliák részint dúsgazdag kereskedők Debrecenben, vagy értelmiségiek, esetenként Bihar vármegye köznemesei. Nem is szólva a debreceni főbíróságról, amely tisztséget számosan viselték az eddig említett rokonságból, 1 1 és valójában még nem járunk a sor végén. Ugyanis igencsak elképzelhető, hogy kettőnél több gyermek is volt a családban. Régóta köztudott, hogy a bihari alispánságot II. Rákóczi Ferenc fejedelem döntése alapján és bizalmából viselő Komáromi Csipkés (II.) György a szatmári béke „nagykövete" 7 Szinnyei J. i. m. il. 382. 8 Komáromi Csipkés György végrendelete 1663-ból. Közli ifj. Bölöni Sándor. = Századok. 1875. 278—281., Szendrey István: Tanulmányok a magyar nép történetéből. (Debrecen, 1979/80.) 97— 127. 9 Nagy Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. (Pest, 1857.) I. 136— 148., ua. (Pest, 1858.) III. 133. (Pest, 1858.) IV. 143—148., valamint a pótlékkötet. (Pest, 1868.) 73—76., 233—234., Révész Imre: Sinai Miklós és kora. (Bp., 1959.) 17—39., továbbá Szendrey I. i. m. 97—127. 10 Bölöni S. = Századok, i. m. 278—281. 11 Lásd Révész Imre : Bécs Debrecen ellen. (Bp., 1966.),ottis pl. a 14., 50. és53., uő: Sinai Miklós... i. m., uő: A debreceni bíró. = Alföld. 1964. 58—67., Nagy I. i. m. III. 356. oldalán téves, hogy Domokos Márton neje kóji Komáromi Kata. Helyesen : Domokos Mártonné kóji Komáromi Mária volt. Ez ebből az osztálylevélből is kitűnik. Tehát Komáromi Kata, azaz (II.) György általunk ismert lánytestvére az említett, ugyancsak híres debreceni főbírónak, Dobozy (III.) Istvánnak a felesége volt. Házasságukból 13 gyermek született. Nagy Iván i. m. III. 331—332. oldalain erről semmit sem mond. Ellenben a pótlékkötet i. munkájában a 200. oldalon ezt előadja. Lásd Szendrey István: Debrecen a Rákóczi-szabadságharcban. HBML évkönyve. (Szerk. Gazdag István, Debrecen, 1974.) I. 7—25., lásd Debrecen története 1693—1849 (Szerk. Rácz István, Debrecen, 1981.) 109—137. Meglepő, hogy a fejezet írója még Pulay János Szatmári békesség c. emlékiratát sem vélte említésre méltónak. Vö. pl. a HBML évk. i. m. i. h. 58
