Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nagy Sándor: Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából

Nagy Sándor Fejezetek a hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásából* I. A városi tanácsok eljárásjogi gyakorlata a hajdúk letelepítésétől a pallosjog megvonásáig (1606—1757) Bocskai István a hajdúkat letelepítő 1605. december 12-i korponai és 1606. szeptember 2-i kassai kiváltságleveleiben nem rendelkezett a hajdúvárosok igazgatási rendjére vonatkozóan. Ennek a hiánynak a pótlása az 1607 októberében kitört hajdúfelkelés győzelme következtében a hajdúk kiváltságainak és birtokainak elismerésére vonatkozóan 1608. április 19-én Szikszón kelt oklevél kiadása után kezdődött el. A legelső rendelkezést 1608. július 24-én a Kassán tartott kisebb országgyűlés adta ki abból a megfontolásból, hogy az állam érdeke megkívánja a hajdúvárosok központi fennhatóság alá helyezését és ellenőrzését. Ezért a törvény a Tiszántúlon lakó hajdúkat a kassai főkapitány fennhatósága alá helyezte. II. Mátyás 1613. április l-jén Pozsonyban kelt oklevelében Szoboszló, Nánás, Hadház, Vámospércs és Polgár hajdúszabadságát megerősítette, s szabadságuk megvédését a felső-magyarországi főkapitányra bízta. Forgách Zsigmond felső-magyarországi főkapitány ennek az oklevélnek az alapján adta ki 1613. június 4-én a vámospércsi, június 7-én pedig a polgári kapitányhoz címzett, szinte szó szerint azonos szövegű instrukcióját, amellyel részletesen szabályozta a hajdúvárosok önkormányzati szervezetének alapvető kérdéseit.

1 Az utasítás a katonai és igazgatási feladatok ellátása mellett kötelességévé tette a kapitányoknak az alájuk rendelt hajdúvitézek olyan szigorú fegyelem alatt tartását, hogy azok lopást, tolvajlást és csatázást fővesztés terhe alatt ne kövessenek el, hatáskörükbe utalta továbbá a közrendet veszélyeztető gonosztevők elfogását és megbüntetését is. A bíráskodást azonban a kapitányok egymagukban nem, hanem csak 12 esküdttel együtt gyakorolhatták. Az így alakított bíróság ítélete ellen a kassai főkapitány ítélőszékéhez lehetett fellebbezéssel élni, további perorvoslatnak azonban nem volt helye, mert az instrukció 5. pontja úgy rendelkezett, hogy „minden törvénynek itt szakadjon vége". Az utasítás kiadásakor és még ezután is sokáig a lopás és még egy sor más bűncselekmény büntetése általában halál volt. A feudális korszakban ezt a büntetést csak pallosjoggal rendelkező bírói szerv szabhatta ki és hajthatta végre. Amikor tehát a Forgách-féle instrukció 3. pontja fővesztés terhe alatt tiltotta a hajdúkat a lopástól, tolvajlástól és csatázástól, a kapitányt pedig 12 esküdtjével arra kötelezte, hogy az ilyen bűncselekmények elkövetőit a „törvény szerint" büntessék meg, ezzel a rendelkezéssel a hajdúvárosok pallosjogot nyertek.

2 * Részletek szerző készülő monográfiájából. 1 Mindeddig csak a vámospércsi és polgári hajdúknak kiadott instrukciót ismerjük, azonban nyilvánvaló, hogy a többi hajdúvárosra is ez vonatkozott. E helyütt az instrukciónak csak a büntetőjogi vonatkozásaival foglalkozom. 2 A büntetőbíráskodás szervezetének kialakulására és fejlődésére részletesebben 1. szerző A hajdúvárosok és a Hajdúkerület büntetőbíráskodásának szervezete (1606—1871) c. tanulmányát. In: Hajdúsági Múzeum évkönyve V. (Szerk. : Nyakas Miklós, Hajdúböszörmény, 1983.) 91—116. 83