Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szendrey István: A szatmári béke „követének" családi és vagyoni viszonyairól (Komáromi Csipkés György)
család, az ugyancsak debreceni főbíróságot viselt Komáromi István leszármazottai is. 32 A családi kapcsolatokat és vagyonosságot világosan elénk táró forrásunk azonban nincs. Sok évvel ezelőtt családi hagyatékból véletlenül került kezünkbe a Rhédey Julianna halála után készített osztálylevél. A tulajdonos megengedte, hogy az iratról a magam számára készíttethessek másolatot. Egy példány xeroxot csináltattam a megyei levéltárnak is. 3 3 Saját másolatomon érzékelvén, hogy a xerox erősen kopik, magam láttam hozzá az anyag feldolgozásához, s ezt adjuk itt most közre. Az osztálylevél betűhű másolat. Csupán a sima zárójelbe () tett feloldások származnak tőlünk, amelyekről meg kell jegyeznünk, hogy nem mindig a klasszikus latin jelentések. Amennyire lehetett, alkalmazkodtunk a tényleges magyar jelentéshez és stílushoz. A tartalmon azonban ez semmiben nem változtatott (egyébiránt az eredeti latint is adjuk). A jelzett zárójeltől való eltérések (: :) ugyancsak betűhűek, az eredetivel teljesen egyeznek. Egyedül a családok pecsétnyomóinak mását nem tudtuk bemutatni. Azoknak az aláírásoknál csak helyét közöljük. Leírásunk és táblázatunk korántsem mutatja tehát a hajdanvolt Komáromi Csipkés család teljes vagyonosságát. Az itt közölt osztálylevél csupán a harmadik nemzedékből, immár kóji Komáromi (III.) György vagyoni állapotát tükrözi — még azt sem abszolút pontossággal, mert bizonyos javak itt is csak becsültek —, amelyből kiderül, hogy ez az egyetlen ág szerfölött gazdag. A hajdani prédikátor unokája 1742-ben, ennek felesége pedig 1761-ben hunyt el. Ekkor készült az osztálylevél, amit felkért bírók (jórészt előkelő ismert rokonok) készítettek, amelyből kiderül, hogy a család udvarháza Ottományban volt. Az egyetlen fiú, Imre nem akarta megtartani a kúriát, így azt is felosztották; jóllehet az előbb elmondottakból úgy tűnik, hogy az végül is csak az ő tulajdonukban maradt. Felosztásra került ezen túl: 46 984 rénes forint (á 5873 rft) 264 ménesbeli ló (à 33 db) 248 tehén (á 31 db) 320 juh (à 40 db) 168 bárány (à 21 db) 32 jármos ökör (à 4 db) 216 sertés (à 26 db) 64 süldő (á 8 db) 24 koca szopós malacaival (à 3 db) 104 kas méh (à 13 db) 32 szalonna és háj Mindezen felül az igen jól felszerelt kúria és gazdaság. Továbbá Vajdán majorsági és kerti szőlő, a kólyi puszta, Diószegen 8 tábla szőlő, Bodóházán erdő és „kukurica"-föld, Debrecenben szárazmalom és kocsma. A központban, Ottományban 33 telek, 29 ház, 38 alattvaló és 8 hozzátartozó, akik között örökös jobbágyok is vannak. Valamennyi jogi helyzetét nem lehet meghatározni, mint ahogy a szőlőt „birtokló", extraneus bérlőkét sem. (Meg kell itt jegyezni, hogy e szőlők, ahol bérben voltak, ott a használók lakóhelyét feltünteti az osztálylevél.) Van továbbá vízi- és szárazmalom, valamint szőlő. 32 HBML IV. A 1011/k. No. 24/1965., 192/1822., 1011/z. No. 26., 804. sz„ ill. Mezősi K. i. m. és az idézetteken túl pl. Debrecen története 1693-ig. I. m. 33 A xeroxmásolat látható pusztulása következtében igyekszünk az eredeti példányt megszerezni. — Megkerült s a Déri Múzeumban van. 63
