Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Szendrey István: A szatmári béke „követének" családi és vagyoni viszonyairól (Komáromi Csipkés György)
volt, akinek debreceni házában fogalmazódott a békeokmány, s akinek Köleséri Sárával kötött házasságából öt gyermek született: István, Mária, (III.) György, Sára és József. István Abaúj vármegyébe került, és utódai ott futottak be igen szép karriert. Tornyosnémetiben voltak birtokosok. A család pályája ott ível magasba. 1 2 Mária, a híres Domokos (II.) Márton debreceni főbíró felesége, a még nagyobb hírű Domokos Lajos — aki, úgy tűnik, kissé „eltért'' nagyatyja udvarhű politikájától — édesanyja. Domokos (II.) Márton élt kb. 1700-tól 1764. április 3-ig. Fiuk, Lajos, szintén debreceni főbíró 1728—1803 között élt. 1 3 József a hadseregben ezredesként szolgált. A váradi Bárányi családba nősült és vált népes nagy „nemzetség" fejévé. Neje Bárányi Mária. 1 4 III. György 1715-től — valószínű atyja udvarhűsége következtében is — hosszabb időre Békés vármegye alispánja lett. Mint békési alispán nem játszott pozitív szerepet az 1735. évi békésszentandrási, más néven a Péróféle parasztfelkelés felszámolásában. 1 5 1742-ben hunyt el, neje pedig 1761-ben. Felesége tehát az erdélyi fejedelmi családdal is rokon kisrhédei Rhédey Julianna. 1 6 Az ötödik gyermek, Sára férje Gyürky Gábor. Talán ő a XVII. század végén Nógrád megye szolgabírája, de e feltételezésnél erről az ágról egyebet nem mondhatunk. 1 7 Az immár kóji Komáromi ( III.) György és kisrhédei Rhédey Julianna házasságából kilenc gyermek született. Ebben az időben „eltűnt" az eredeti Csipkés családnév, és kóji (esetenként kólyi) Komáromi lett. Eddig magunk is úgy véltük, hogy a név átalakulásának ebben az időszakában y-nal írták az immár Komáromi családnevet. Az itt közölt osztálylevél bizonysága szerint mások valóban írták esetenként így; a Rhédeyt feltétlenül. A család azonban még 1761-ben, Rhédey Julianna halálának esztendejében is Komáromi névalakot írt és használt. Lehet, hogy más ágak már a Komáromy alakot írták, de sem az ős, sem a bihari alispán ágán a XVII. század utolsó harmadáig az y nem volt használatos, de a Csipkéssel sem éltek többé. Az eredeti családnév eltűnt a família életéből. Az eddigieknél biztosabban tudjuk, hogy kóji Komáromi (III.) György és kisrhédei Rhédey Julianna kilenc gyermeke közül kettő fiú. Mégpedig József, aki a jelek szerint felnőttkorban, de gyermektelenül halt el. (Talán nem is volt nős. Egyébiránt nem ismert legtöbbjüknél, hogy mennyi időt éltek, s József nem a legidősebb gyermek volt.) Korban Nagy Iván szerint így következtek: Klára, Krisztina, Julianna, Katalin, Agnes, Anna, Zsuzsanna, József és Imre}* A lányok valamennyien férjhez mentek, s bár Nagy Iván nem fejti ki, úgy tűnik, Imre ágán is terebélyes maradt a família. Az osztálylevél az édesanya halála után ké12 Nagy I. i. m. III. 318. A Komáromiak Abaújba került része igen jelentős szerepet játszott ebben a vármegyében. Lásd Sziklay János—Borovszky Samu Szerk. : Abaúj-Torna vármegye és Kassa. (Bp., 1896.) 208., 210., 523., 526., 528., 532. és 538. 13 Az irodalomban az igen elégtelen családtörténeti vizsgálatok miatt rendre Komáromi Kata szerepelt Domokos Mártonnéként. Aztán még az is előfordult, hogy Domokos Lajos felesége Komáromi Mária, holott újabban már rendszerint helyesen — Domokos Márton felesége Komáromi Csipkés Mária, s az ő fiuk Domokos Lajos. Egyébiránt Domokos Márton 1732 körül mint árva lányt vette nőül Máriát, azaz ekkor már Komáromi Csipkés (II.) György nem élt. Különben Domokos Lajos édesanyja tehát Komáromi Csipkés Mária, felesége pedig Kenessey Katalin. Lásd az idézett művek mellett pl. Zoltai Lajos : Domokos Márton debreceni főbíró és kora. = Debreceni Képes Kalendáriom, 1909. 54 70., uő: A legrégibb debreceni ház története. Uo. 1913. 151—• 152., uő: A Komáromy-ház története. Uo. 1914. 126., Nagy Iván i. m. III. 356—359. Zoltai Lajos órára pontosan mondja meg Domokos Márton halálának idejét, és közli a temetés napját (ápr. 6.) is., DKK. 1909. i. m. 69. 14 Nagy I. i. m. I. 184—185. oldalain erről még nem szólt. De már itt látható, hogy a rokonságba „bekapcsolódtak" a debreceni Vígkedvűek is. A pótlékkötet. i. m. 74. oldalán viszont már szemlélhető a kiterjedt rokonság. Lásd 73—76. 15 Borovszkv Samu szerk.: Bihar vármegye és Nagyvárad. (Bp., é. n. [1901]) 546—547. 16 Nagy Iván i. m. VI. (Pest, 1860.) 318 -319. 17 Uo. i. m. IV. 497—504. 18 Uo. i. m. VI. 318., ill. 131—319. 59
