Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
TÖRTÉNELEM — GESCHICHTE - Nyakas Miklós: A szabolcsi hajdúvárosok helyzete Várad eleste után a kassai főkapitányhoz írt levelek tükrében, 1668
hálynál mustrára álljanak ki, azok tiltakoztak, mondván, soha a kassai fő- vagy vicekapitány fennhatósága alól ki nem vonták őket. Arra is hivatkoztak, hogy a török előtt „czégéres Lárma" lesz a dologból. Adatainkból az is kitűnik, hogy a hajdúvárosok rendszeres gazdasági kapcsolatban állottak Felső-Magyarország főkapitányával, személy szerint Csáky Ferenccel. Olykor ez csak kisebb-nagyobb ajándékok küldéséből állott. így küldött például Nagy László polgári substitus hadnagy nemes tanácsával együtt a főkapitánynak kétszáz válogatott dinnyét, bár ezt Csáky Ferenc parancsára és kívánságára tették. Vajda György dorogi hadnagy pedig két meddő tehenet ígért ajándékba. Gyakran előfordult, hogy a hajdúvárosok pénzzel is kisegítették a főkapitányt. így például Takaró Mátyás hadházi hadnagy „bizonyos Summa pénzekért" lett kezes a főkapitány emberei kívánságára, akik Debrecen térségében vágómarhákat vásároltak, de az erre kapott összeg úgy látszik, kevés lett. A jelek szerint tehát Csáky Ferenc bekapcsolódott az akkor igen jövedelmező marhakereskedelembe, s ebben a hajdúvárosok is segítették. Adataink tehát arra utalnak, hogy a Szejdi-járás után általános gazdasági tönkremenésről szó sem lehetett. 1 4 A Forgách-féle instrukciók értelmében a hajdúvárosok fellebbviteli és ellenőrzési fóruma a kassai főkapitány hadiszéke. Irategyüttesünk egyik legnagyobb értékét pontosan azok a levelek képezik, amelyeket a hajdúvárosok e tárgyban közvetlenül írtak a kassai főkapitányhoz és fordítva. Az eddig ismert ilyen típusú levelek száma ugyanis rendkívül kevés. Egyetlen olyan sem került elő viszont, amely a városok bíróságán hozott ítéletet fellebbezte volna meg a kassai hadiszéken — ilyen például Szoboszló egész XVII. századi története alatt is mindössze négy ismeretes —, hanem kivétel nélkül olyanok, amelyekben a városok tanácsa vagy nem érezte magát illetékesnek, vagy pedig ereje nem volt elképzelésének érvényesítéséhez, s ehhez a kassai főkapitány segítségét kérte. így például Dorog város tanácsa egy anyagi jellegű visszaélés rendezéséhez kérte Pethő Zsigmond vicegenerális segítségét. Raduly András, a város volt borbírája került ugyanis sikkasztás és csalás gyanújába, ezért a város tanácsa megfogatta és a kállói várba küldette, de ott szabadon bocsátották. Az ügyben Kassáról várták az igazságos döntést, s egyben mellékelték a perben lefolyt ügy iratait is. Rendkívül érdekes Lenthe Bálint szoboszlói hadnagy levele, amelyben egy adósság ügyének rendezését kéri, s amelynek lényege az, hogy a városban lakó Horvát Istvánnak ne kelljen más vármegyében levő bíróság elé állani. A nánási tanács egy gyilkossági ügyben fordult Kassára. Csiszár Mihály ottani nemesember ugyanis késsel a szíve táján megsebesítette az iskolamestert. Más forrásból tudjuk, hogy Böszörménybe szállították ugyan felcserhez, de ott meghalt. 1 5 Csiszár a tetthelyről elfutott, de mint nemesembert a tanács nem merte megfogatni, s ehhez kérték a főkapitány engedelmét. A hajdúvárosok belső szervezeti életéről a legtöbb adat Böszörményből került elő, nevezetesen a hadnagy választással kapcsolatban. 1668-ban a város élén két hadnagy állott, Nagy István és Nagy Mátyás, rajtuk kívül az egyéb tisztviselőket minden évben Szent György-napkor (ápr. 24.) újraválasztották. A kassai főkapitány egyedül a hadnagyok sze14 Mindenesetre a vasvári béke után a hajdúvárosok marhakereskedése jelentősen visszaesett. BenczédiL. szerint a háború után első ízben 1668 augusztusában hajtottak csak újra marhacsordát Pozsony piacára. Ennek okát abban adták elő, hogy „a török félelme miatt a régi szokott úton nem hozhatják fel a marhát, Zólyom felé kell kerülniük, mostani útjukban is félrevervén a harangot, úgy támadtanak rájuk". Benczédi László : Rendiség, abszolutizmus és centralizáció a XVII. század végi Magyarországon. 1684—1685. (Bp., 1980.) 141. 4. jegyz. Adatainkból azonban kitűnik, hogy ez — amennyiben állításuk igaz — csak a saját szakállukra űzött kereskedelemre áll. Marhatartás eladásra tovább folyt, igaz, közvetítőknek, a kassai főkapitány embereinek. 15 Rápóti Papp Mihály jegyzéseiben említi az esetet. Változatos élete során több hajdúvárosban volt református prédikátor. 29
