Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - Makoldi Sándorné: „Aki nem hiszi, járjon utána" (Hajdúnánási hiedelmek)

juk, elment az egyik ablak előtt, aztán egy negyedóra is eltelt, míg elhaladt a másik ablak előtt is. Amikor bement, jött-ment a házba, és mindig a sarkokat nízte. És onnan ment a sugár az éjjel is. Mikor elolvadt a tabletta, mindnyájan ittak belőle, és megszűnt minden. Ez 1932-ben történt. Ezt még alá is tudnánk írni, megbizonyítani, ez hiteles.

3

7 Végül. .. Magam is úgy gondoltam, hogy nem hiszem cl ezeket. De kinn voltunk tengerit törni a jányoméknak. Vótunk vagy 8—10-en. Két rendőr is vót, apja meg a fia. Hát oszt így felhozódott ez a dolog. Hogy én mondtam-e valamit, vagy mi, ezekből a babonás dolgokból — hát ű nem hiszi, azt mondja az idősebbnek a fia. Az öreg megszólal: „Fiam, ne mondd ezt! Ha nem hiszed is, tartsd magadnak! Mert egyet elmondok: Oda voltam éccaka a kocsmába. Hát megyek hazafele, és egy nagy büdös kutya mellettem. De mindig a nyomomba, majd letaposta a lábamat. Hazakisírt. Zavartam vón el, nem ment. Mikor bemegyek, mondom az apámnak: „Apám! Tessík mán kimenni, mi van avval a kutyával? Mert engemet egy nagy büdös kutya hazakísért." „Nincs, elment mán a!" — de az öreg is tudott egy kicsit az ilyesmikbül. Mi történt? Azt mondja, vót egy bába, neki rokona. Azt megkérdte: „Hallod! Mir kutyáikodul?" Azt feleli: „Megtanítalak, ha nem hiszel is valamit, de ne mondd! Mert ugyi, csak el lehet hinni sok mindent, ami megtörtént. Tevíled is csak megtörtént!" így tanították meg. Mert az ember sokszor kiveti a szót, hogy nem hiszi, míg véle is valami nem történik !

3

8 37 A.: S. L., 80 éves, Hajdúnánás. 38 A.: S. L., 80 éves, Hajdúnánáson. 199