Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

TERMÉSZETTUDOMÁNY — NATURWISSENSCHAFTEN - Sóvágó Mihály: Emlékezés a Keleti temető madaraira

énekesrigók a temető minden zugában ott cippegtek. Harminc körül volt a számuk. Egy tucat szarka is csörgött, villogtatta fehér-fekete tollát. Vetési varjak lomhán szárnyaltak el, károgva a fák felett. De dolmányos varjú is csavargott erre. Egy karvaly kifeszített, mozdulatlan szárnnyal körözött. Csendes útról kerek fejű, nagy bagoly repült fel. Ez macskabagoly volt, tollfülek nélküli, óriási fekete szemű éjszakai vadász, minden egér és pocok réme. Ennek érdekes sajátossága, hogy kétféle a színezete, van szürke alapon hosszanti sötét foltos, és van rozsdavörös alapon ugyanígy foltozott. A két színváltozat ugyanazon a helyen él, sőt párban is előfordul. Élettel volt tele a temető egész októberben. Hó végén a szép fenyőpinty is megpihent itten vándorlása során. Ő a magas észak lakója, csak telelni jön le hozzánk. Téli tollazatában látjuk : fahéjszín mellel és válltollakkal, szürkés fejjel és háttal, hófehér farcsíkkal. Az eleven, játékos csóka is betévedt ilyenkor. Ezekben az években nem fészkelt városunkban, csak az őszi—téli varjúseregekben akadt néhány. A szomszéd legelőről be-bejött. Egyetlen madarunk, aminek fehér a szeme, de ezen túl nagyon értelmes is. A varjúnál jóval kisebb, nyakán, tarkóján szürke folt élénkíti fekete tollazatát. Novemberben újra visszaesett a fajok száma az előző havinak szinte a felére. Lehulltak a falevelek, csak a tuják, puszpángok, fenyők és borostyánok zöldelltek. Hullott az apró szemű eső, szél csavargatta a fákat, elcsendesedett a pezsgő madárélet. De azért ebben a hónapban is figyeltünk meg új fajt: a kékcinegét. Búzavirágkék fejével, kékes hátával, citromsárga hasával, fehér arcával gyönyörű jelenség, Herman Ottó a legszebb kismadárnak tartotta. Nem egy nemzetközi madárhatározó könyv címlapján őt ábrázolják. Sokkal kisebb a széncinegénél, de az etetőknél nem hagyja magát, mint valami mérges kis kakas, megy neki a nagyobbaknak. Fürge, virgonc, örökké mozgó, egész lénye megnyerő, nemcsak a külseje. Az 1940-es szörnyű tél ezt a kedves és gyakori kis cinegét nálunk szinte teljesen kipusztította, állománya azóta sem tudott lábra kapni. December már nem hozott új fajokat. Hó elején rendesen eső esett, csúszkáltunk eleget a vizes, sáros utakon. Nagyon vártuk a havat. A hó mindjárt előhozta a népes, tarkabarka aprómadár-csapatokat, és ahogy velük kezdődött, velük is végződött az esztendő madárélete a Keleti temetőben. Kimutatás a Keleti temetőben 1934—1944 között előfordult madarakról Sorszám Faj • s A > mutatkozás > j > > íóna > Pja X x; >< XII. Megjegyzés 1. Bakcsó X 2. Barátcinege X X X X X 3. Barátkaposzáta X X X X X F 4. Barázdabillegető X X X X X F 5. Búbosbanka X X F 6. Búbospacsirta X X X X X X X X F 7. Citromsármány X X X X X X 8. Csicsorke X X X F 9. Csilpcsalpfüzike X X X X 10. Csíz X X X X 11. Csonttollú X 12. Csóka X 13. Dolmányos varjú X X X 14. Egerészölyv X X X 15. Erdei fülesbagoly X 16. Erdei pinty X X X X X X X X X X X X F 17. Erdei pityer X X 17