Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)
NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmári Ibolya: Hajdúböszörményi szűr
bályos forgórózsákban vannak kialakítva. A felső sor különböző alakú és méretű rózsáiban a vajszín-vörösesbarna-vajszín és lila színek váltakoznak, míg az alsó sorokban a sötétbarnavajszín-vörösesbarna-vajszín-lila, valamint a vajszín-vörösesbarna-vajszín-vörösesbarna-lila sorakozik. A térkitöltő levélfüzérekben ugyancsak az említett színek jelennek meg, melyek 3-3 levélként szabályosan váltakoznak, a nagyobb levelek mindig középen kettéosztva kétszínűek. A mintákat hosszú, lapos öltésekkel varrták ki, olykor igen plasztikusan. Csupán a kontúrok kiemelésénél vagy a levélerezetek kivarrásánál használtak másfajta öltést, legtöbbször száröltést. A hímzés oldalait szabályosan elosztott közönként gyapjú szűrrózsák zárják le. Az általában 20 cm széles és 30—32 cm hosszú hímzett aszajt alul és felül is 13 cm-es rátétcsík keretezi, ami a szűrt körbevevő rátétcsíkoknál egy pluszként hozzávarrott, vörösesbarna csíkkal szélesebb. (Az aszaj hossza a rátétekkel együtt 47 cm, szélessége a szűrrózsákkal együtt 43 cm.) A szűrök középponti díszei a szűrelejt összecsatoló szűrszíjak és csatok is, melyek részben szíjgyártó, részben rézöntő mesterek munkái voltak. Mindkét mesterségnek híres képviselői dolgoztak Hajdúböszörményben is. A barna színezetű böszörményi szűrre barna bőrből varrták a szíjakat, melyeket a szűr két elejéhez gazdagon kicsipkézett, olykor ringlizett szűrrózsákkal rögzítették. A szűrszíjat selyemfonál hímzés vagy szironyminta díszítette, a minták között kedvelt díszítő motívumként van jelen a magyar címer. Az igényesen megformált rézcsat a szűrszíjakat középen fogja össze. A kis számban ránk maradt, barna színezetű böszörményi szűrök a múlt század 70— 80-as éveiben készültek. Valószínűleg ezek voltak az utolsó ilyen jellegű munkák. Arra viszont nincsenek pontos adataink, hogy mettől fogva készítették ezeket a szűrtípusokat. De mivel a barna színezetű szűröket egykoron a „földműves nép" 2 5 viselte, a korábbi időszakban azok nagyobb számú előfordulásával is számolnunk kell. Sajátos díszítményeikkel és színezésükkel a szűrtípusok között mindenképpen egy különleges csoportot, az egyes díszítőtechnikák között egy átmeneti variánst képviselnek. Egy olyan átmeneti variánst, melynek esztétikai megjelenítésében a harmónia és a mértéktartás hat. 25 Béres A. 1955. 31. 170
