Nyakas Miklós szerk.: Hajdúsági Múzeum Évkönyve 6. (Hajdúböszörmény, 1987)

NÉPRAJZ — VOLKSKUNDE - V. Szathmári Ibolya: Hajdúböszörményi szűr

műves mesterség mellett földműveléssel is foglalkozott.

1

2 Debrecen közelsége mindenekelőtt azt eredményezte, hogy a böszörményi mesterek többsége munkáival csak helyi szükségletet elégített ki, mivel „Debrecen jóval fejlettebb ipara, élénkebb kereskedelme révén mintegy vonzásába kapcsolta, „vidékévé" tette Hajdúböszörményt is, s így komoly versenytársat, sok esetben gátat is emelt a város ipari és kereskedelmi fejlődése elé".

1

3 Mindez jelentős meghatározó tényezőként volt jelen a böszörményi kézműves mesterségek alakulásában. A legnagyobb létszámmal dolgozó kézművesek között a cipész, csizmadia, kovács, kerékgyártó-bognár, szabó, ács-asztalos, hentes és mészáros mesterségek szerepeltek.

14 A szíírszabó mesterség a kisebb létszámmal dolgozó mesterségek között említhető. Az 1702-es összeírás 41 kézművese között még nem találtunk szűrszabót.

1

5 A legkorábban megalakult szabó, csizmadia céhek után (az 1700-as évek eleje) a kovács és a lakatos céheket követően (1760, 1795) megalakulásával sorrendben a szűrszabó céh következett a gubás céhvei együtt 1827-ben.

1

6 1832-től valószínűleg a kis létszám miatt a szűrszabó mesterség már nem önálló céhként dolgozott, hanem mint a szabó-suszter, szűcs-szűrszabó egyesült céh tagjaként. Minderről Csiha Antal a következőket írja:

1

7 „A céhek gyakran változtatták összetételüket. Ennek oka lehetett, hogy az egyes iparágakban csak kevésszámú mesterember volt, s ezért a különböző mesterek összefogtak, hogy így részesüljenek a céh nyújtotta előnyökből. A szervezetre inkább jogi szempontból volt szükség, ez magyarázza az egymástól távol eső szakmák tömörülését." Az egyesült céh 1866-ból származó tárgyi emlékét, a közös pecsétnyomót a Hajdúsági Múzeum helytörténeti gyűjteménye őrzi, rajta a következő felirat olvasható: „A H.Böszörményi SZABÓ SUSZTER SZŰTS ÉS SZŰRSZABÓ EGYESÜLT CZÉH PECSÉTJE 1866."

1

8 Az 1820-as évektől a negyvenes évek elejéig a feljegyzések 3 szűrszabó mester nevét említik: Takács Pál, Kováts József, Pap József, kiknek keze alól újabb szűrszabó mesterek, szám szerint nyolcan nőttek ki.

1

9 Az 1840-es évek elejétől a böszörményi mesterek száma jelentősen megemelkedett, 1842—-1852 között, tíz év alatt 6 mester nevét jegyezték le (Szabó Ferenc, Kalmár András, Bányai Sámuel, Harangi Sándor, Katona Sándor, Kálnai András), akiknél 9 ifjú „kitöltvén inasi esztendeit a Czébe felszabadíttatott".

2

0 Érdekes megfigyelni, hogy a korábban felszabadult inasnevek között csupán kettőt találunk olyat (Harangi Sándor, Katona Sándor), akiknek a neve a későbbi inasokat foglalkoztató mesterek között is szerepel. Ugyanez figyelhető meg az 1860—90-es évek közti időszakban is, amikor is 3 olyan mester nevét jegyezték le — Kántor Lajos nagyváradi mesterember, Konsitzki Gábor, Kathi József —, akiket hiába keresünk a korábban Böszörményben felszabadult inasok között. Mindez bizonyára azzal magyarázható, hogy mint ahogyan a böszörményi mesterek között is voltak, akik más helyen — elsősorban Debrecenben — tanulták meg a mesterségüket, úgy a böszörményi mesterek is neveltek más területnek is szakembereket. Természetesen előfordult az is, hogy nem minden felszabadult inas volt képes önálló mesterként dolgozni tovább, ezért sem találhatjuk nevüket a mesteremberek között. A céhek elavult rendszerét Hajdúböszörményben az 1874. júl. 31-én megalakult 2 ipartársulat váltotta fel,

2

1 melynek eredményeként a szűrszabók a „Csizmadia, szabó, suszter, 12 Csiha A. 1973. 479. 13 Újlakyné 1973. 492. 14 Részletes kimutatását a múlt század 80-as éveitől az 1940-es évek közepéig lásd Újlakyné 519— 520. 15 Csiha A. 1973. 477. 16 Csiha A. 1973. 483. 17 Csiha A. 1973. 483. 18 Nyakas M. 1977. 176. 19 HBMLT. IX. 45. 1. 20 HBMLT. IX. 45. 1. 21 Újlakyné 1973. 494. 160